Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Borsa Iván: A levéltári szintek kérdéséhez / 21–35. o.

32 Borsa Iván viszont itt csak az állagszint foglal helyet. (Mint már fentebb szó volt róla, ennek a különbségnek nem az az alapvető oka, hogy a gazdasági levéltárak fondjai ill. állagai nincsenek mélységben tagolva, hanem az, hogy a dossziék jelzetelése az állag- és a dossziészint közti szinteket figyelmen kívül hagyva, folyamatosan történt.( Már e két példa összehasonlítása is kínálja azt a megállapítást, hogy az állagszint (állagtalan fond esetében a fondszint) és az ügyiratszint (dossziészint) között nincs olyan szint, ami állandó és lényeges volna, amitől ne lehetne eltekinteni. Hogy a fondszint és az ügyiratszint között nincs feltétlenül szükség olyan szintekre, amelyek a levéltári szintek középső régióját alkossák, tanúsítják azok az állagtalan fondok, amelyek csupán ügyirat jellegű levéltári egységekre (pl. tárgyi felépítésű fasciculusokra) oszlanak. Bár sok olyan fond létezik, amely oly módon tagolt, hogy a fondszint és az ügyiratszint között a szinteknek kisebb vagy nagyobb középrégiója helyezkedik el, de ezek között egy olyan sincs, amelyik állandó, minden fondra kiterjedő és elengedhetetlen volna. Nem tekinthetjük elengedhetetlennek az Országos Levéltárban meghonosított állagszintet sem, hisz szép számmal vannak állagtalan fondok. Ugyanakkor az is kétségbe vonható, hogy az állagszint — amint a köztudat tartja — közvetlenül a fondszint alatt helyezkedik el és attól elválaszthatatlan. Egyes fondok ugyanis nem közvetlenül állagokra, hanem tulajdonképpen állagcsoportokra tagolódnak, az állagszint előtérbe helyezése azonban oly mértékig mosta el az állagcsoportok szintjét, hogy az Országos Levéltár fond- és állagjegyzéke e szintet még magyarázó címekkel sem helyettesítette. Ennek az eljárásnak az lett az eredménye, hogy egyes fondokon belül az állagok rendje nem szembeötlő.

16 Ha külföld felé tekintünk, ott sem találunk olyan szintet, amely a fond- és az ügyiratszint között helyezkedik el és elengedhetetlen tartozéka a fondnak. A szovjet gyakorlatban ezen a szinten rendszeresen megjelenő opisz-t sem tekinthetjük nélkülözhetetlennek, hiszen a kis terjedelmű fondok csak egyetlen opisz-szal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a fond mélységben nem tagolódott. Egyébként is az opisz gyakran nem mélységbeli, hanem mennyiségi tagolást jelent. Összefoglalóan megállapítható, hogy a levéltári szintek között mindössze négy olyan van, amely állandó és elengedhetetlen. Éspedig a levéltári intézmény, a fond, az ügyirat és az egyes irat. E szintek között helyezkedhetnek el a levéltári intézmény, a fond és az ügyirat sajátosságainak, továbbá a szükségnek és az igényeknek megfelelő számú további szintek. A levéltári szinteket tehát általános, minden levéltárra kiterjedő igénnyel az alábbiak szerint lehet felvázolni: 1. LEVÉLTÁRI INTÉZMÉNY. (A levéltári anyagot őrző intézmény.) 2. Fondnál. magasabb levéltári egységek. (Szekció, levéltár, fondcsoport, Sachgebiet, osztály stb. — Hiányozhatnak.) 3. FOND. (Archival record group, Einheitsbestand.) Feíső régió 16 A Magyar Országos Levéltár fond- és állagjegyzéke. 1. rész. 71—78. — A Magyar Kamara regisztratúrájának 101 állaga minden tagolás vagy összefoglaló cím nélkül sorakozik egymás után.