Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

318 Borsa Iván mellett kellene elhelyezni. Azokat a másolatokat pedig, amelyeknek eredetijük nincs meg a Diplomatikai Levéltárban, új növedékként kellene oda besorolni. 2. Csánki Dezső oklevélhagyatéka (Q 284). Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója, a Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című művének munkálataihoz a történeti Magyarország számos levéltárából kölcsönzött ki okleveleket. Halála után több száz oklevél került elő hagyatékából. Az Országos Levéltár a második világháború után rendezte az oklevélhagyatékot. Az oklevelek zömének provenienciáját sikerült megállapítani. Számos oklevél azóta visszakerült eredeti őrzőhelyére. Feladat a megmaradt 140 oklevél provenienciájának felülvizsgálata és a megállapított provenienciájú okleveleknek eredeti fondjukkal való egyesítése. A legalaposabb felülvizsgálat után is fognak azonban maradni oklevelek, amelyekről sem lesz megállapítható, hogy honnan származnak. Ezeket a jobb megőrzés és főleg a kutatás számára való könnyebb hozzáférhetőség érdekében be kellene sorolni a Diplomatikai Levéltárba. 3. A Magyar Nemzeti Múzeumban annak idején évrendezett levéltári anyag két lehetőséget is kínál. Mint már szó volt róla, a Múzeum mind a tulajdonát képező Törzsanyagot, mind pedig a letétként őrzött családi levéltárakat eredeti rendjükre való tekintet nélkül az eredetiben fennmaradt irat kelte szerint évrendezte. Az évvel nem rendelkező darabokról — főleg írásuk alapján — keltezésük évszázadát állapították meg, s ezeket az illető évszázad végén helyezték el. a) Minthogy az egyes iratok, illetőleg oklevelek az eredetiben fennmaradt irat kelte szerint nyerték el helyüket, az olyan transsumptumok, amelyek Mohács előtti szövegeket is fenntartottak, az átíró oklevél éve alatt helyeztettek el. Az egykori múzeumi levéltár átvizsgálása esetén szép számmal várható ilyen transsumptumok feltárása. Az így feltárt Mohács előtti oklevél szövegek esetében is elsőnek azt kellene megvizsgálni, hogy az eredeti oklevél vagy a feltártnál értékesebb (jobb) másolat megvan-e Diplomatikai Levéltárban. Ha ez az eset állna fenn, transsumptumra vagy palliumára rá kellene vezetni az eredeti oklevél vagy a jobb szöveg DL-számát, s a transsumptum eddigi helyén maradhatna. Ha az derülne ki, hogy az átírásban fennmaradt szöveg nincs meg a Diplomatikai Levéltárban, úgy az átírást eredeti helyéről ki kellene emelni, az egyazon fondból kikerülteket együtt tartva időrendezni és a Diplomatikai Levéltárba új növedékként besorolni. Ha az összehasonlítás azt eredményezné, hogy az átírásban talált szöveg értékesebb a már a gyűjteményben levőnél, úgy ezt szintén állományba kellene venni. Eldöntendő volna, hogy ez esetben a proveniencia elvét kellene-e előnyben részesíteni, hogy az egyazon fondból előkerülő oklevelek együtt maradjanak, vagy inkább a különböző provenienciájú, de azonos szövegek kerüljenék-e egymás mellé ugyanaz alatt a DL-szám alatt. A gyűjtemény szempontjából az utóbbi megoldás tűnik előnyösebbnek. b) A volt múzeumi levéltárnak mind Törzsanyagában, mind pedig évrendezett családi fondjaiban felül kellene vizsgálni a XVI. századi év nélküli iratokat abból a szempontból, hogy nincsenek-e köztük megállapíthatóan a XVI. század első negyedéből származó darabok. Ezeket ki kellene emelni fondjukból és az egy fondból származókat együtt tartva besorolni a Diplomatikai Levéltárba. — A fent a. és b. alatt megjelölt feladatokat egy-egy fond esetében lehetőleg egyszerre kellene elvégezni, hogy a kiemelt transsumptumok és XVI. századi év nélküli darabok együtt kerülhessenek a Diplomatikai Levéltárba. 4. Ha valamelyik fondról az derülne ki, hogy viszonylag nagyobb számban