Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.
A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. .317 a fényképeknek az elhelyezése. Erre csak azt lehet válaszolni, hogy ha történetesen valamelyik fényképmásolatban őrzött oklevél eredetije megkerülne, azt a fénykép helyébe lehet tenni. Amíg erre sor kerül, a fényképek állnak a kutatás szolgálatára. — Elpusztultnak, illetőleg végleg elkallódottnak lehetett tekinteni az egykori Ernstgyűjteménynek azokat a Mohács előtti okleveleit, amelyeket annak idején az Ernstféle gyűjtemények árverésén nem az Országos Levéltár vásárolt meg, hanem magános gyűjtők kezére kerültek. Az Árverési Csarnok hozzájárult ahhoz, hogy az árverés megkezdése előtt az Országos Levéltár az okleveles anyagot filmre vegye. így a kutatás látóhatáráról eltűnt okleveleket fény képmásolatban lehetett pótolni. A 38 oklevélből eddig egyetlen egynek a felbukkanásáról van tudomásunk. Ezt a Heves Megyei Levéltár 1969-ben vásárolta meg. Az Ernst-gyűjtemény „eltűnt" okleveleinek fényképe 1959-ben került be a gyűjteménybe. Az azóta eltelt tíz évben a Diplomatikai Levéltár gyarapodása csak a szokványos (vétel, ajándék, letét folytán a Levéltár birtokába került, továbbá f ondók rendezése és kutatása során előkerült oklevelek). Vajon ez a körülmény azt jelenti, hogy a Diplomatikai Levéltár immár magába foglalja mindazokat a Mohács előtt keletkezett, eredetben vagy másolatban fennmaradt okleveleket (iratokat), amelyek az Országos Levéltár birtokában vannak? E kérdésre sajnos nemleges a válasz. A továbbfejlesztett Pauler—Óvári-féle koncepció maradéktalan megvalósítása érdekében a kurrensen jelentkező növedék elhelyezése mellett még az alábbi feladatok volnának elvégzendők a gyűjtemény állományának gyarapítása, illetőleg korrigálása terén: 1. Másolatgyűjtemény (Q 283). Annak idején a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagnak nevezett gyűjteményének Mohács előtti részébe csak eredeti okleveleket és közeikorú másolatokat helyezett el, 78 s a zömmel XVIII— XIX. századi másolatokat külön kezelte. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának a Magyar Országos Levéltárral 1934-ben történt egyesítése után ezeket a másolatokat egyesítették az Országos Levéltár különböző állagaiból régebben kiemelt és a Diplomatikai Levéltárba be nem osztott másolatokkal. A másolatok egyesítése után egy viszonylag nagy számú, közel egy iratfolyómétert kitevő gyűjtemény alakult ki. E másolatok jelentős része feltételezhetően olyan, amelynek eredetije a Diplomatikai Levéltárban található. E másolatgyűjtemény létrejöttében a legnagyobb szerepet bizonyára az a körülmény játszotta, hogy a másolatok feldolgozása — hacsak nem volt az eredeti mellett, vagy valamely adat segítségével nem Volt könnyen az eredeti mellé helyezhető — több munkát igényelt, mint az eredeti oklevél, s ráadásul az elért eredmény sem volt arányban a ráfordított energiával, mert a legtöbb másolat eredeti oklevél mellé kerülvén érdemben nem gazdagította a Diplomatikai Levéltárat. A másolatgyűjtemény tulajdonképpen évtizedeken át felhalmozódott hátralék, amit előbb-utóbb fel kell számolni. A másolatgyűjtemény egyes darabjai keltének és kibocsátójának megállapítása után adva lesznek az esetleges eredetivel való azonosításhoz szükséges legfontosabb adatok. Ezeknek segítségével megállapítható lesz, hogy melyeknek eredetije van meg a Diplomatikai Levéltárban. Ezeket a kialakult gyakorlatnak megfelelően eredetijük 78 A Törzsanyag több, elsősorban Árpád- és Anjou-kori oklevele mellett XX. századi másolat található. Ezeket Fejérpataky László és Szentpétery Imre professzorok egyetemi oklevélolvasási gyakorlatain a hallgatók készítették, s a szemináriumi foglalkozás befejeztével helyezték el az eredeti oklevél mellett.
