Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

314 Borsa Iván az a körülmény is, hogy akkoriban az Országos Levéltár egyes részlegeiről még távolról sem volt oly rendszeres és jól szervezett áttekintésünk mint manapság. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1875 és 1934 között elhelyezett családi levéltárak Mohács előtti oklevelei a Diplomatikai Levéltárban az 50 616—73 603. sorszámok alatt találhatók. Az 1950-ben besorolásra váró harmadik nagy oklevélcsoportot az Országos Levéltárban — főleg 1934 után — letétbe helyezett családi levéltárak, továbbá a Levéltár birtokába került más levéltári fondók Mohács előtti oklevelei jelentették. Ezek az oklevelek a 73 604—90 450 sorszámok alatt vonultak be 1951-ben a Diplomatikai Levéltárba. Előkészítésük kevesebb munkát igényelt az oklevelek borítékokba helyezése vonatkozásában, minthogy az Országos Levéltárba bekerült oklevelek jelentős részét átvételkor, illetőleg a raktári állványokra történt elhelyezéskor rendszerint különválasztották, eredeti helyükről kiemelték és a szabványos „dipli-borítékok"-ba rakva a fennmaradt oklevél keltezése szerint szoros időrendbe helyezve (az oklevél dátumát és kibocsátójának nevét a borítékra felírva) fémdobozokba rakták. Ezek a dobozok az állványra helyezett levéltár élén foglaltak helyet. Azoknál a levéltáraknál, ahol ez volt a helyzet (marosvásárhelyi Teleki, Szathmáry—Király, Máriássy stb.) csak ellenőrizni kellett a rendet, más levéltárak esetében viszont az ilyen irányú megkezdett, de a háborús események következtében abbamaradt munkát be kellett fejezni (pl. Zichy család), illetőleg el kellett végezni (pl. Sándor, Semsey, nádasdladányi Nádasdy, Esterházy hercegi család). Az egyazon fondból kikerült okleveleknek a Diplomatikai Levéltárba történő besorolásnál ugyanaz a szempont érvényesült, mint a Nemzeti Múzeumba letétbe helyezett családi oklevelek esetében, vagyis az egyes fondok beérkezési sorrendje volt az irányadó. Ma már nem lehetett mind az 50 érintett fond levéltárba érkezésével kapcsolatos ügyirat jelzetét megállapítani,

71 így a beérkezési sorrend sem igazolható minden esetben okmányszerűen, de a besorolás időpontjában még sok esetben egyes levéltárosok emlékezete is hasznos segítséget nyújtott. — Megemlítendő, hogy nagyrészt ebből a kategóriából került ki az a 11 egység, amelynek oklevelei kitöltötték a DL 39 448-tól DL 40 000-ig terjedő hiátust.

72 A Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagából és családi letétéiből,, valamint az Országos Levéltárban főleg 1934 után elhelyezett családi levéltárakból és más fondokból kiemelt okleveleknek a Diplomatikai Levéltárba történt besorolásával 1951-ben tulajdonképpen befejeződött az a nagyszabású munka, amelynek 1948-ban kitűzött célja az volt, hogy az Országos Levéltár különböző fondjainak Mohács előtti oklevelei mind a Diplomatikai Levéltárban helyeztessenek el. Ezek után feladatként már csak az jelentkezett, hogy a Levéltár birtokába és tulajdonába kerülő Mohács előtti oklevelek lehetőleg közvetlenül beérkezésük után a Diplomatikai Levéltár állományába kerüljenek, s ugyanez történjék azokkal az oklevelekkel is, amelyek még rendezetlen fondok rendezése során jönnek napvilágra, továbbá azokkal, amelyek egyéb levéltári munkák során váratlanul bukkanak fel. Ily módon 1951—1952-ben további közel 4000 oklevéllel (DL 90 451—94 400) gyarapodott gyűjteményünk. E csoporton belül az egyes egységek egymásutánját már csak a beérkezés és előkerülés 71 Több esetben feltételezhető, hogy egyes oklevélcsoportoknak az Országos Levéltárba történt bekerülését ügyiraton nem is rögzítették. 72 Lásd a 67. jegyzetet és az azzal kapcsolatban írtakat.