Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

300 Borsa Iván Mennyiségileg jelentős gyarapodást jelentettek a letétek. Egyes családok levéltárukat az Országos Levéltárban letétbe helyezték, s a levéltárak Mohács előtti anyagát az akkor alkalmazott rendezési szempontoknak megfelelően besorolták a Diplomatikai Levéltárba, de a letétek okleveleit nem osztották be a gyűjtemény nagy időrendjébe, hanem DL-számokkal ellátva együtt tartották és a letét élén külön dobozokban (a Diplomatikai Levéltár borítékaiban és dobozaiban) helyezték el.

35 A gyűjtemény vétel, továbbá ajándékozás révén is gyarapodott. Vétel útján került állományba pl. a Szeghy család levéltára

36 és a Kukuljevics gyűjtemény.

37 Számos külföldi vétel (pl. a friauli Frangipani levéltáré, a spalatói krónikáé) elősegítője volt Thallóczy Lajos, a bécsi közös Pénzügyi Levéltár igazgatója. Thallóczy nevéhez fűződik az a jelentős méretű csere is, amely több száz oklevéllel gyarapította a Diplomatikai Levéltárat. A Hunyadi-Brandenburgi levéltárnak a bajor Reichsarchiv-ban őrzött okleveleit 1896-ban sikerült hármas csere révén megszerezni. Az Országos Széchényi Könyvtár nürnbergi eredetű kéziratokat adott a bajoroknak, s az Országos Levéltár pedig oklevél-másodpéldányokkal és más levéltári anyaggal kártalanította a Könyvtárat.

38 Különböző ajándékozások révén több alkalommal néhány oklevél került a gyűjteménybe.

39 Gazdátlanná vált vagy bizonytalan sors elé néző oklevelek is az Országos Levéltárba kerülvén, ily módon is gyarapodott a gyűjtemény. A Pesty Frigyes hagyatékában talált oklevelet

40 éppúgy, mint a Tisza Kálmánnak adományozott és 3. belügyminiszteri utódának fiókjából előkerült oklevelet

41 besorolták a Diplomatikai Levéltárba. E természetes, a Diplomatikai Levéltár szervezésekor megfogalmazott célkitűzéseknek mindenben megfelelő módokon túl a gyűjtemény — kis mértékben — mesterséges módon is gyarapodott. Ezek között legnagyobb számmal a bel- és külföldi levéltárakban őrzött egyes oklevelek fényképei szerepelnek. Ezek sorát az 1880-as évek közepén István hercegnek, III. András atyjának Velencében őrzött végrendelete nyitja meg,

42 s számuk a fényképezés terjedésével növekedett. Általában ajándékként kerültek a Levéltár tulajdonába. Egy ajándék rendszerint csak néhány darab fényképre szorítkozott. — Mesterségesnek kell tekinteni a gyűjtemény gyarapítását akkor is, ha másutt őrzött oklevelek kéziratos másolatának elhelyezésére került sor,

43 vagy ha az Országos Levéltárban bemutatott oklevelekről a Levéltárban hivatalos másolat készült, s ezt helyezték el a gyűjteményben.

44 35 Számottevőbb letétek a már említett Keglevich és Teőke letéteken kívül: Balajthy, Csicsery, Kornis, Nagyiday, Olgyay, Szecsődy, Szüllő, Újhelyi családok letétéi. 36 OL, Y 1, 132/1890. 37 OL, Y 1, 192/1889. 38 Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története. Levéltári Közlemények XXXV. (1964) 20—54. 39 Beleznay Árpád, Nagy Gyula, Horváth Elek, Reviczky Ambró és mások ajándékozásai. 40 DL 36 119 (OL, Y 1, I. 54/1879, 99/1890). 41 Sombory Lajos levéltárának egy 1464. évi oklevelét 1884-ben megküldte Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszternek abban a hiszemben, hogy az abban szereplő Tycza Demeter a miniszterelnök őse. Tisza nem sokat törődhetett az oklevéllel, mert az csak 1890-ben 3. utódának fiókjából került elő. Lehet, hogy már Tisza is tudta, hogy az oklevélben Fycza Demeter szerepel, akinek semmiféle rokoni kapcsolata nem volt a Tisza családdal. (OL, Y 1, I. 158/1890, 647/1890.) Az oklevél jelzete: DL 36 609. 43 DL 26 362. 43 Pl. a La Valetta-i levéltár oklevelének másolata DL 38 113. sz. alatt. 44 Pl. DL 38 862—38 863, 39 196—39 199.