Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.
A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. 293 időrendi tagolódást helyezte előtérbe. 14 Ezen az időrendi tagolódáson belül külön helyet foglalt el a Diplomatikai Levéltár, amely a magyar történet első korszakának valamennyi oklevelét és iratát volt hivatva egyesíteni, míg a további korszakok osztályaiban az időrend nem érvényesült volna ilyen általánosan. Külön kutatásokat igényelne annak a vizsgálata, hogy milyen okok alapján módosult az eredeti célkitűzés, mennyiben tekintették ezt akkor valóban újnak vagy talán csak az 1872. évi elgondolás gyakorlati kivitelének. A történeti korszakok szerint történő tagolás tekintetében Pauler maga említi Pulszky Ferenc indítványozását, 15 viszont nincs közvetlen adatunk arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők játszottak szerepet a Diplomatikai Levéltár kialakításánál, ahol egy korszak teljes levéltári anyagát kívánták egységes gyűjteménybe tömöríteni. Talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy amikor Pauler 1874 végén Münchenben járt, erősen impresszionálta a Bayerisches Reichsarchiv-ban megismert, általánosnak egyáltalában nem mondható megoldás, amely Bajorország területéről a Reichsarchiv-ba gyűjtötte össze több nagy levéltár (Augsburg, Nürnberg, Regensburg stb.) 1400-ig terjedő teljes okleveles anyagát. Ez az akció, amely igen tekintélyes számban hozta együvé nagy múltú levéltárak legrégibb okleveleit, hogy ezáltal az érintett korszak kutatói számára jelentős segítséget nyújtson, felkelthette Pauler figyelmét, s szerepet játszhatott a nagy rendezési terv első fázisának kialakításánál. A korszakhatárnak 1526. augusztus 29-ig való kitolását a magyar levéltári anyag viszonylag kisebb volumene és a történeti periodizáció egyaránt kínálta. Pauler azonban ennek a tapasztalatnak az átvételekor nem másolt szolgaian, hanem a Diplomatikai Levéltár kialakításánál eltért a müncheni mintától, amely tiszteletben tartotta az egy levéltárból származó oklevelek együvé tartozását. 16 Adatok hiányában nem sikerült megállapítani, hogy a Diplomatikai Levéltár kialakításánál választott sajátos módszer — az egységes időrendre való törekvés — valóban Pauler Gyulától, a gyűjtemény szellemi atyjától, vagy Óvári Lipóttól, a gyűjtemény megalkotójától származik-e. 17 Mint láttuk, a cél az volt, hogy „a levéltár összes gyűjteményeiből szigorúan keresztülviendő rendszer szerint egy önálló collectio alkottassék, mely ... a Szent István korától a mohácsi vészig terjedő magyar középkor összes okleveleit magában foglalja", s nyilvánvaló volt, hogy a gyűjtemény „állaga majdnem kizárólag a kincstári levéltártól fog vétetni". A Magyar Kamara archívumában őrzött gyűjtemények (különösen a Neoregestrata acta, az Acta ecclesiastica, az Acta ecclesiastica ordinum et monialium, az Acta Jesuitica és az Acta Paulinorum) valóban olyan mennyiségben őriztek Mohács előtti iratanyagot, hogy más levéltári részlegek ilyen korú anyaga ezek mellett akkor teljesen eltörpült. így természetes, hogy a gyűjtés a Magyar Kamara archívumára koncentrálódott, amelynek anyagán kívül említésre méltó mennyiséget jelentettek még az Erdélyi fiscalis levéltár, továbbá — még kisebb 14 E tagolódásra vonatkozóan lásd Pauler Gyula : A magyar királyi országos levéltár. Magyar Könyvszemle 1892/1893. évf. 128. 16 OL, Y 1, II. 24/1876, 302/1877. ie A müncheni Hauptstaatsarchiv-ban 1963-ban tett rövid látogatásom alkalmával ismerkedtem meg a levéltár oklevélgyűjteményével. Az ezzel kapcsolatos felvilágosításokat Dr. Josef Hemmerle Oberregierungsarchivrat-nak köszönöm. 17 Csánki Dezső azt írja Óvári Lipótról készített nekrológjában, hogy „Óvári Lipót kezdeményezésére jött létre az ún. diplomatikai osztály, amelynek nagy terjedelmű munkálatait is ő vezette, sót nagy részben végezte is." (Századok 1919—1920. 217.) — E megállapítás első részét — hogy a diplomatikai osztály Óvári kezdeményezésére jött létre — fenntartással kell fogadnunk, ami semmit sem vonhat le Óvárinak a kivitelezés terén szerzett érdemeiből. 7*
