Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.
292 Borsa Iván tője volt). A 7 pályázó közül 1876. március 20-án Pauler Gyula első helyen Óvári Lipótot javasolja. Javaslatának megtételekor mindenekelőtt azt emelte ki, hogy „a másod allevéltárnoki állomásra a fő kellék a palaeographiai és diplomatikai képzettség. Ez allevéltárnoknak ugyanis első és fő feladata lesz az országos levéltári régi, a mohácsi vész előtt való okleveleit rendezni, azokról a tudomány jelen követelményeinek megfelelő elenchusokat, mutatókat készíteni." 10 Ez indokok alapján a jelöltek közül kiemelkedett Óvári Lipót, aki olaszországi levéltárakban, elsősorban Nápolyban alapos paleográfiai ismereteket szerzett, s Pauler indokolásának megfelelően szolgálatának kezdetétől (1876. május 25.) a főlevéltárnoki teendők átvételéig (1903. augusztus) 11 teljes levéltári munkásságát az Országos Levéltár Mohács előtti anyagának szentelte. 1875—1876-ban tehát Paulernek már volt elgondolása arra vonatkozóan, hogy az Országos Levéltár „mohácsi vész előtt való okleveleit" keltezésük alapján rendeztesse, vagyis hogy eltérjen az 1872. évi javaslattól, amely tárgyi főszakokat kívánt létrehozni. Nem maradt fenn írásbeli emléke annak, hogy miként tervezték kialakítani a Mohács előtti levéltári anyag gyűjteményét, s valószínűnek látszik, hogy az ezzel kapcsolatos elgondolások tervét írásban nem is rögzítették. 1877. április 25-én — egy költségvetési előterjesztés kapcsán — Pauler a Mohács előtti anyaggal összefüggő célkitűzést így fogalmazta meg: „Az országos levéltár rendezésének egyik ága egy diplomatikai levéltárnak felállítása, mely a levéltár különféle helyein szétszórva őrzött hártya és másnemű, a mohácsi vészt megelőző időből való okleveleket és irományokat egyesítse, szakszerűleg kezelje, s így azoknak sértetlen megmaradását biztosítván, egyúttal használatukat is megkönnyítse. 12 " Ez az elgondolás rövidesen szervezeti formában is jelentkezik. 1877. május 5-én Pauler Gyula javaslatot terjeszt Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter elé az Országos Levéltár „végleges szervezetére nézve", amelyben ,,az országos levéltár jelenlegi, történelmileg fejlődött osztályai helyébe, egy már szakszerű beosztásnak" kell lépnie, „melynek legtermészetesebb, s egyúttal a levéltár concret viszonyainak leginkább megfelelő alapját a magyar történetnek legfőbb phasisai képezik." E javaslatban jelenik meg először önálló szervezeti egységként mint a levéltár I. osztálya a Diplomatikai osztály, melynek feladata: „A mohácsi vész előtti oklevelek és iratoknak összeszedése, rendezése, megőrzése, szakszerű kezelése, és idővel, palaeographiai és diplomatikai előadásoknak tartása olyan ifjak számára, kik magukat a levéltári szolgálatra gyakorlatilag előkészíteni óhajtják, (Levéltári iskola, mint Olaszhonban és Münchenben létezik)". Az osztály „állaga: majdnem kizárólag a kincstári levéltártól fog vétetni, hol az oklevelek különféle osztályokban, különféle korú iratok közt szét vannak szórva." 13 Pauler, aki 1872-ben a levéltári ankét bizottságában a tárgyi csoportosítás ú levéltárrendezést tartotta célszerűnek, ahol az időrend csak az egyes főszakokon belül érvényesült volna, 1875—1877-ben már tárgyi főszakokra való tekintet nélkül az 10 OL, Y 1, П. 12/1875, 114/1876. 11 Bélay Vilmos szíves közlése. 12 OL, Y 1, 1. 111/1875, 282/1877. — Ugyanezt a célt — valószínűleg Óvári Lipót fogalmazásában — a gyűjtemény felállításáról beszámoló közleményben így olvashatjuk: „tudományos alapon concipiált, a levéltár összes anyag-készletét — legalább bizonyos nagyobb korszakokra nézve — felölelő egységes terv merőben hiányzott. E hiány pótlására volt hivatva az újo nnan szervezett levéltár. ... a levéltár összes gyűjteményeiből szigorúan keresztülviendő rendszer szerint egy önálló collectio alkottassék, mely .diplomatikai levéltár' nevezet alatt, a Szent-István korától a mohácsi vészig terjedő magyar középkor összes okleveleit magában foglalja." Száza dok 1882. évf. 173. 13 OL, Y 1, П. 24/1876, 302/1877.