Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában / 279–287. o.

A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában 285 vesztett nemzetségi jelvényt a sisakdísz sok esetben még a pajzsmezőből is kiszorította, — mint azt a Forgáchok, Zichyek és Kállayak példája bizonyítja.

31 A szigorított kritikájú vizsgálat tehát azt mutatja, hogy nemzetségi sisakdísz egyáltalán nem, vagy pedig csak mint XIV. századi utánképzés létezett. A sisakdísz feltűnése — miként egy, a lovagi torna bevezetésével adódott technikai szükségszerűség — mindenesetre lehetőséget nyújtott arra, hogy a nagyúri nemzetségek családokra bomlási folyamatában létrejöjjön egy ennek megfelelő heraldikai szimbólum is. A sisakdísz adományok szám és motívum szerint való korrendi összeállításával tehát a heraldika e szempontból is messzemenőleg a társadalomtudomány szolgálatába lenne állítható.

32 Heraldika szempontjából ezen első sisakdíszek közös jellemvonása, hogy a tornajáték gyakorlati igényeinek felelnek meg. Éppen ezért adományozásuk egyszerű leírás formájában történt. Csak a XIV. század végén, Zsigmond uralkodásának idején veszi majd kezdetét az újabb fejlődési szakasz, amikor a heraldikai adomány a torna-céltól már eltekintő, azon túlmenő társadalmi kitüntetés szándékával jelentkezik, s benne az eredeti cél másodlagos jellegű. Az ebből adódó lehetséges sokféleség, s a sisakdísz megjelenésére sokáig korlátozóan ható gyakorlati torna-szempontok háttérbe szorulása teszi szükségessé az effajta adományok képszerű ábrázolását, amelynek első reánk maradt emléke Zsigmond királynak a Tétényiek és Haraszthiak számára adományozott 1405. évi kifestett címereslevele.

33 , . A magyar heraldikai rendszer a fent említett miniátori gyakorlat bevezetésével vált teljessé. Zsigmond korától kezdve már csak társadalmi funkcióját tekintve fejlődik tovább — sajátosan heraldikai vonatkozásaiban nem. Kialakulásában azonban hű értékmérője volt a kor társadalomlélektanának, s mint ilyen, tanulmányozása jogos helyet igényel mind a történész, mind a szociológus szakmai kutatásában. * Az, amit a sisakdísznek a magyar heraldikában való megjelenéséről a fentiekben elmondottunk, úgy véljük, részleteiben is jól beleilleszkedik abba a folyamatba, amit az újabb magyar történetírás

34 az Anjou kornak a tartományúri hatalmaskodás felszámolása utáni idejéről és a már teljesen megszilárdult uralkodói hatalom körül a királyi udvarban kialakult új arisztokráciájáról megrajzolt. A sisakdísz megjelenése ugyanúgy mint a lovagi életformák meghonosítása, vagy ennek során lovagrend alapítása, mind ennek a jelentős, a társadalmi fejlődést az adott helyzetben előrevivő folyamatnak egyes elemei: felderítésük, bekapcsolásuk annak sodrába nagyban 31 A Forgáchok esetét Csorna meggyőzően bizonyítja (id. műv. 102.), de az átalakulásban csak technikumot lát, s mélyebb szociológiai értelmét nem rögzíti. — A Zichyek szarvpárja és a Kállayak hallal rakott vitézfeje alkalmasint szintén a sisakdíszről szállt alá az Agmánd, illetve Balog—Semjén nemzetség ősi pajzsfigurája helyébe. A Zichyek esetében a családi különválást és az ebből adódó megkülönböztetés szükségét az Erdélyből a Dunántúlra való átkerülés, a Kállayak esetében pedig a szerényebb nemzetségi keretből csak ezen egyetlen ágnak egyedi kiemelkedése indokolta. 32 A Károly Róbert és Nagy Lajos által adományozottnak vélelmezhető, illetve az б korukban önkényesen felvett sisakdíszek meghatározásához azon sisakpecsétek kielemzése szolgálhat alapul, amelyek a Zsigmond királynak 1398. október 16-án a Csentevölgyi—Szentlőrinczi atyafiság számára kelt első teljes címeradományát megelőző időkből ismeretesek. 33 1405. ápr. 15-én. Az elsőként ismert festett magyar címerkép művészettörténeti katalogizálására, vö. Dénes Radocsay: Gotische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen, Acta Históriáé Artium, Budapest, 1958, 351. 34 E folyamat legújabb kifejtését Id. Székely György tollából: Magyarország története (Szerk. Molnár Erik, Pamiényi Ervin, Székely György) Bp. 1967. I. k. 94. 1.