Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában / 279–287. o.
284 Vaj ay Szabolcs Ugyancsak gyakorlati torna-szempontok magyarázzák a Drugeth-család két egykorú tagjának azonos címere feletti más-más sisakdíszét is: Vilmos térdeplő angyalt, fivére Miklós pedig liliomos csattot visel. 28 Kíséreljünk meg egy elméleti számvetést, vajon hány sisakdísz adományozására kerülhetett sor a Károly Róbert bevezette lovagi tornák céljára, s minő alkalmakkor? A legelső, mint már mondottuk, a Luxemburgi Beatrixszal kötött házasság tornajátéka lehetett, 1318 júniusában. Ezt követhette a Lengyel Erzsébettel kötött újabb házasság alkalmával rendezett tornajáték 1320. július elején, 29 majd pedig a csak kevéssé ismert első magyar lovagrend alapítása 1326-ban. 30 Valószínűleg ez utóbbihoz sorolandó a túlélések szeszélye folytán elsőként fennmaradt Csebi Pogány-féle adomány is. A Milicia s. Georgii Martyris alapítóokmánya különben már egy mennyiségi következtetést is megenged. Károly Róbert ötven taggal alapította, ami legalább ugyanennyi régebbi adományú, felvett, avagy pedig ez alkalommal szerkesztett sisakdísz létét valószínűsíti. Újabb alkalmul szolgálhatott az a torna, amelyhez 1332 tavaszán Némái Kolos „keskenyebb" sisakdíszét kapta. Ugyancsak tornajáték tehette emlékezetessé Károly Róbert nápolyi látogatását 1333-ban, s talán visszatértét is 1334 tavaszán. Végül az 1335. évi visegrádi kongresszuskor is szervezhettek nemzetközi tornajátékot. Megannyi alkalom újabb sisakdíszek igényére és adományozására. A sisakpecsétek feltűnési ritmusának időrendi kielemzése úgy véljük, e feltevésünk hathatós alátámasztására szolgálhatna. A Nagy Lajos uralkodása kezdetén már létezett új adományú magyar sisakdíszek számát ilyeténképp százhoz közelíthetjük, amiből mintegy ötven körül mozoghat a ténylegesen ismertek száma. Egy részük önálló adományként jöhetett létre, míg másokat bizonyára a régebbi nemzetiségi címer-motívum felhasználásával, önhatalmúan képeztek. Mindebből azonban korántsem szabad arra következtetni, miszerint nemzetségi sisakdíszek már a XIII. században is léteztek volna, miként azt Csorna feltételezte. Miután a nagyúri nemzetségeknek önállósuló ágakra és családokra való bomlása a XIV. század elején már amúgyis rendkívül előrehaladt, az egyénítő sisakdísz adományozása igen jól beleillett abba a politikába, melynek során az erősödő uralkodói hatalom e számára még mindig veszélyessé válható nemzetségi kapcsolatok szétbontását elősegíteni igyekszik. Az egyes családok számára a király által választott szimbólumok adományozása ezt a folyamatot pszichológiailag is siettette. Eredményes voltát az is mutatja, hogy a szociológiailag így már értelmét — és értékét — 28 Vö. A Magyar Királyi Országos Levéltár Diplomatikai Osztályában őrzött pecsétek mutatója, Budapest, 1889, III. tábla, 11. és 12. sz. 29 A nász dátuma 1320. júl. 6. A tornajáték ilyenkor többnyire megelőzte az egyházi ceremóniát. 30 A Szt. György vértanú lovagrendjéről az alapítólevélben foglaltakon kívül vajmi keveset tudunk. Az oklevél az évszám és az ötvenes alapítási létszám mellett még azt is elárulja, hogy a Rend jelvényét „bizonyos betűk" képezték (talán S és G, amelyek alakilag a láncszerű kapcsolásra is alkalmasak?). — Fel kell azonban tételeznünk már egy korábbi magyar alapítású lovagrend létét is, amelynek célkitűzése azonban még nem torna-társasági, hanem alkalmasint a tényleges szentföldi hadakozás. E „Cruciferi Sancti Regis" mibenlétének részletesebb felderítését Boroviczény Károly folyamatban levő kutatásai tűzték feladatukul.
