Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában / 279–287. o.
A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában 283 „jogszerinti magyar királynak", a felemlítés Kún Lászlókori adományokra kellene, hogy visszamutasson — ami teljesen valószínűtlen. Ámde megoldódik a nehézség, ha a predecessores nostri kifejezést genealógiailag értelmezzük, vagyis Károly Róbert atyjára, az 1295-ben elhunyt Martell Károlyra vonatkoztatjuk, aki 1290 óta tüntetőleg élt a Rex Hungáriáé címmel. Címeradományai nem vonatkozhattak ugyan a majdani magyar alattvalókra, de annál inkább az atyai igényeket megvalósító fiú kíséretében Magyarországra jött és ott megtelepedett nápolyi udvari környezetre. 23 Ennek legkézenfekvőbb példája a Drugeth-fivérek esete. Tételünket megerősíti, hogy az 1320-as évek derekától kezdődőleg egyre-másra tűnnek fel az alakos sisakpecsétek, amelyek — Csorna visszakövetkeztető elképzelésével szemben — annakelőtte nyilvánvalóan nem léteztek. A címeres hadi felszereléshez, a heraldikai pajzshoz és zászlóhoz eladdig dísztelen sisak járult, legfeljebb ha tollbóbitával ékesítve, aminek azonban — mint említettük — ekkor még aligha szabad szimbolikái jelentőséget tulajdonítani. Csupán katonai rangjelző célzatuk képzelhető el, s ilyeténképp csakis esetlegesen és nem örökletes jelvényként jelentkeztek, akárcsak az országos méltóságot viselők címerében az államhatalmi jelvénymotívumok: a pajzsbeli sávozat, vagy a sisakra tűzött pávatoll. 24 Díszítő szerepüket a későbbi korok tollforgója veszi majd át. Az ősi címerrel nem rendelkező lovagok egyedi jeleként tehát csakis az újonnan adományozott oromdísz adódhatott. Ez indokolja a sisakpecsétek hirtelen elterjedését is. 25 Ilyen lehetett a Csebi Pogányok ősének esete: későbben használatossá vált családi címerükbe éppen a Károly Róbert adományozta sisakdísz-motívum „szállt le" pajzs-alakként, a magyar címerészetre jellemző naturalisztikus átalakításban. 26 A sisakdísz tehát ebben az esetben megelőzte a pajzs-figurát. Hogy a sisakdísz kezdetben mindenekelőtt a lovagi tornajáték gyakorlati szempontjaihoz alkalmazkodott, bizonyítja a Némái Kolos nyerte 1332-es adomány is, amely tárgyi meghatározás nélkül, egy „keskenyebb" sisakdísz engedményezésére szól. 27 Következik ebből, hogy a megelőző „szélesebb" dísz a tornamozdulatokat gátolhatta, avagy talán túl nehéznek bizonyult. 23 Martell Károly olaszországi címeradományozásairól biztos tudomás maradt: például a sienai Monte di Santa Maria családnak tett bővítés. Ez a gyakorlat létét kellőn bizonyítja, r— Nyáry tehát téved, amikor a predecessores nostri-ban III. Andrást, Vencelt és Ottót akarná sejteni, vö. Nyáry i. m. 61. 24 Mihály comes 1273-bóli tollbóbitája. is mint seregvezetői jelvény, avagy mint a határőrző lándzsások jele kaphatott helyet a hivatali pecséten. 25 Helyes ösztönnel sejt tehát Nyáry, amikor leszögezi: „Mindamellett is a sisak-czimerek, vagyis sisak-pecsétek talán sehol sem karoltattak fel oly hirtelen, mint éppen Magyarországban, mindjárt Anjou királyaink uralkodásának kezdetén", vö. Nyáry i. m. 61. — A helyes ténymegállapítást azonban nem követte annak logikai felismerése, hogy a „hirtelenség" oka éppen az, hogy „Anjou királyaink uralkodásának kezdete" előtt a sisakdísz társadalmi ismérve Magyarországon még egyáltalán nem létezett. 26 Stereotyp ábrája: Siebmaeher's Wappenbuch des Adels von Ungarn, samt den Nebenländern der St. Stephans-Krone, bearb. v. Géza v. Csergheö, Nürnberg, 1890, „Pogány I. v. Cseb", 509, Taf. 370. 27 ... in signum specialis dilectionis pro signo et titulo insignii galealis formám angustarii vulgariter cimer dictam continentem perpetuo duximus conferendam..., vö. Majláth Béla: A Kolos család czimeres levele 1332-ből, Turul, V (1887), 156—159; (A cikk címfogalmazása különben helytelen : az oklevél nem címereslevél, hanem sisakdíszadomány.)
