Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Borsa Iván: A levéltári szintek kérdéséhez / 21–35. o.

28 Borsa Iván a levéltári szintek alsó régióiban csak egyetlen szint van. A 2. szint viszont, amely még belsőleg tovább tagolódhatik, csak esetleges, az ügyiratnak nem elengedhetetlen velejárója. Az alsó levéltári szintek száma tehát általában 3. A szintek számát a 2. szint további tagolódása emelheti. A 2. szint hiányában az alsó régió szintjeinek száma kettőre, bizonyos esetekben pedig egyre is csökkenhet. Az alsó régió szintjeinek kategorizálása után kíséreljük meg & felső régió szintjeinek magyarázatát és rögzítését. A jelen tanulmány elején közölt két példa felső régiója, minthogy mindkettőt a Magyar Országos Levéltár anyagából vettük, tulajdonképpen azonos. A levéltár ugyanis bizonyos mértékben egységesítette a levéltári szinteknek ezt a régióját. A Magyar Országos Levéltár által a felső régióra kialakított szintszkéma az alábbiak szerint fest: A levéltári intézmény (Országos Levéltár), szekciók, levéltárak (együvé tartozó fondok), fondok, állagok. Ha ezt a tagolást alaposabban szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy az 5 szintből csak kettő az állandó és minden levéltári anyag esetében elengedhetetlen, a többi 3 pedig csak külön indok esetén jelentkezik. a) Az első konstans, elengedhetetlen szint a levéltári anyagot őrző intézmény, példánk esetében a Magyar Országos Levéltár. b) Az Országos Levéltár nagy terjedelmű anyagát 24 darab, A—Z betűkkel jelölt szekcióba sorolta, így e levéltári intézmény minden irata valamelyik szekcióba tartozik. A Magyar Országos Levéltár viszonylatában tehát a szekció szintje is állandó, minden levéltári egység esetében létező és nélkülözhetetlen. Nem mondható el azonban mindez minden levéltári intézmény anyagáról. Lehetnek, mint ahogy szép számmal vannak is, levéltári intézmények, amelyek nem kívántak élni ilyen jellegű, teljes anyagukra kiterjedő magas tagolási szint létrehozásának lehetőségével. c) A szekciók szintje alatt a levéltárak szintje helyezkedik el. Olyan esetekben, amikor a következő szinten helyet foglaló fondok szoros szervezeti vagy más összefüggésben voltak egymással, illetőleg kapcsolataikat ilyeneknek minősítették, az Országos Levéltár ezeket a fondókat „levéltárakba" tömörítette. Minthogy a fondoknak csak egy része tartozik „levéltárba", (az egész Z szekció viszont egyetlen levéltár), ezt a szintet könnyűszerrel lehet olyannak minősíteni, amely nem állandó és általános, vagyis nem nélkülözhetetlen. d) A következő levéltári szint a fondok szintje. A Magyar Országos Levéltár teljes anyaga fond okra van tagolva, s a Levéltár által őrzött valamennyi irat feltétlenül valamelyik fondnak alkotó eleme. Ha a fond kifejezés szülőhazáját: Franciaországot, vagy ha a kifejezést hozzánk közvetítő szovjet gyakorlatot nézzük, általános jelenség, hogy minden egyes irat fondba tartozik. A világ bármely országában ugyanígy áll a helyzet, még ha ettől a kifejezéstől idegenkedve sok esetben más névvel (archival group, Einheitsbestand, Bestand) illetik ezt a szintet. A levéltári intézményen kívül tehát a fond az a másik szint a felső régióban, amely állandó és minden levéltári anyag esetében elengedhetetlen. (A fonddal kapcsolatos meg-