Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Borsa Iván: A levéltári szintek kérdéséhez / 21–35. o.

A levéltári szintek kérdéséhez 29 állapítások vonatkoznak a jogi vagy természetes személyek működése során létrejött fondokra és a gyűjtemény jellegű fondokra egyaránt.) e) A Magyar Országos Levéltár fondjainak jelentékeny részét állagokra tagolta. („A levéltári állag a levéltári fondón belüli levéltári egység, olyan része a fondnak, amely bizonyos ismérvek alapján ... a fond többi részétől elkülönül, bizonyos mérvű önállósággal rendelkezik."

7

) A Levéltárnak 1968. január 1-én 405 olyan fondja volt, amely állagokra tagolódott (állagos fond), 290 fondja viszont nem tagolódott állagokra (állagtalan fond)

8 E számok is világosan mutatják, hogy az állag nem általános, minden levéltári anyag esetében jelentkező, nélkülözhetetlen szint. Más kérdés, hogy a Magyar Országos Levéltár ma már nem tudja nélkülözni az állagszintet, mert nyilvántartását és jelzetrendszerét nem az egységesen jelen levő fondokra, hanem az állagokra és az állagtalan fondokra építette, az egyes szekciókon belül ezeknek adva a törzsszámot. így az Országos Levéltárban az állagszint gyakorlatilag a felső régió tagjává vált. Annak érdekében, hogy a levéltári szintek e felső régióját alaposabban szemügyre vehessük, vessünk néhány pillantást más levéltárak gyakorlatára: miként gazdálkodnak a fond fölötti szintek kialakításának lehetőségével, mit árul el erről útmutatójuk, fondjegyzékük vagy fondjaikról áttekintést biztosító más segédletük. A bécsi Hofkammerarchiv levéltárából az a kép tárul elénk, hogy a fondok rendszerezői, illetőleg a leltár készítői arra törekedtek, hogy a fond jellegű levéltári egységeiket egy szinten tartsák, s nem törekedtek arra, hogy valamennyit szekciókba vagy más hasonló magas egységekbe tömörítsék. Űgy tekinthetjük, hogy a bécsi Hofkammerarchiv levéltárosai nem kívántak intézményesen fondnál magasabb szinteket kialakítani, s csupán jobb áttekintés végett csoportosították fondjaikat nagyobb kategóriákba a leltár mellékletét alkotó táblázaton.

9 A londoni Public Record Office iratanyagát group-okra tagolta, s az egyes groupokat class-okra osztotta. A group tulajdonképpen a fond megfelelője volna, de gyakran tekinthető a fent leírt „levéltárnak", a class viszont állag, amely egyes esetekben szintén egy szinttel feljebb helyezkedik el és fondnak minősíthető. Törzsszámot az egyes class-ok kaptak. A törzsszám betűből és számból áll. A betű a group vagy a class nevének igen erős, néhány betűre terjedő, mnemotechnikai jellegű rövidítése, a szám pedig a group-on vagy class-on belüli sorszám.

10 A washingtoni National Archives iratanyagát record group-okba osztotta. Egy record group általában az egy szerv által létrehozott levéltári egység, vagyis a fond. Kisebb terjedelmű fondokat „collective record group"-okba vontak össze. A record group-ok subgroup-okra tagolódnak. Sorszámokkal a record group-okat látták el (az 1948-ban kiadott Guide 224 record group-ot ismertet), a subgroup-ok nem kaptak jelzetet.

11 A leningrádi Centralnüj goszudarsztvennüj isztoricseszkij arhiv iratanyagát — 1956. évi útmutatójának tanúsága szerint — 6 nagy egységbe (szekció) osztotta. Ezek fondokra tagolódnak oly módon, hogy a szekció szint alatt vagy egyes fondok 7 A Magyar Országos Levéltár fond- és állag jegyzéke. 1. rész. Budapest 1959. 6. 8 Ember Győző: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 1967-ben végzett munkájáról. Levéltári Szemle 1968. 157. 9 Publikationen des Österreichischen Staatsarchivs. VIL Inventar des Wiener Hofkammerarchivs. Wien 1951. 10 Guide to the Contents of the Public Record Office. Volume I. London 1963. 3. 11 Guide to the Records in the National Archives. Washington 1948. — T. R. Schellenberg i. m. 181—183.