Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában / 279–287. o.

280 Vajay Szabolcs esetleg nem is léteztek? S ha ez az utóbbi feltevés bizonyulna igaznak, vajon a sisakdísz mikortól kezdve és mi módon honosodott meg a középkori Magyarországon? * A címernek mint társadalmi jelképnek, katonai eredete már megállapítást nyert.

8 A felismerhetőséget célzó ábrával ellátott pajzs első gyakorlati tartozéka tehát nem a sisakdísz, hanem a zászló. Ezt látjuk István ifjabb király 1259. évi lovaspecsétjén : a pajzson és zászlón egyaránt Styria* párducával, a sisak ellenben még dísztelen.

9 A katonai eredetű és funkciójú tartozékokon túl a sisakdísz megjelenése és elterjedése nyilván csak a lovagi torna meghonosodásával vette kezdetét. A porondon küzdő feleket körülálló közönség egyik fele ugyanis szükségképpen nem láthatja a bajnok balkaron viselt címeres pajzsát. A zártrostélyú küzdőt minden irányban könnyebben felismerhetővé éppen sisakdísze teszi. Ezért az első sisakdíszek jórészt csak egyszerű ismétlései a pajzsfigurának. S ha egyazon nemzetségnek több tagja áll ki a porondra, az élő heraldika, korában éppen változó sisakdíszük különbözteti meg az azonos nemzetségi pajzsot viselő atyafiakat. Ugyanez az egyénítő megfontolás vezetett utóbb a közös pajzsalaknál egyedibb sisakdísznek pecséten való alkalmazására. A sisakdísz szükségképpen meg kellett tehát hogy előzze a sisakpecsétet, a lovagi torna bevezetése pedig a sisakdíszt. Fentebb már említettük, hogy a XIII. század végi Magyarországon még mind az uralkodónak magának, mind az egyetlen fennmaradt sisakdíszes magánpecsétnek egyedüli ékessége az inkább dekoratív vagy legfeljebb gyakorlati hadvezetési célú tollbóbita, illetve ernyő, amit azonban még korántsem tekinthetünk a sisakdísszel azonos funkciójú, társadalmilag intézményesített szimbólumnak. Ha a sisakdísz megjelenését és elterjedését a lovagi tornák megjelenéséhez időzítjük — s ebben elsősorban a királyi udvarból kiinduló kezdeményezést kell látnunk —, megtaláljuk annak magyarázatát, hogy az első fennmaradt sisakdísz adományozások sora miért csak a XIV. század harmadik évtizedében kezdődik el. Kún László másformán mozgalmas uralkodása során még aligha került sor — a különben is jellegzetesen a nyugati, lovagi életformához kötött — tornajátékra. A III. Endréről fennmaradt emberi kép sem őrzi egy bajnok-király hagyományát, bár lovaspecsét töredéket tőle is ismerünk.

10 Vencel és Ottó korára is bajosan lenne tehető egy efféle, békésebb és szervezettebb időket kívánó kezdeményezés. A magyar lovagi torna lényegbeli kezdetei, miként a hagyomány is tartja, Károly Róbert uralkodásának idejére kellett hogy essenek. Az első fennmaradt sisakdísz-adományok ezzel a tényleges helyzettel kapcsolatosak. Dokumentalis 8 Vö. Paul Adam; Les enseignes militaires au Moyen-Age, „Recueil de V

e Congrès International des Sciences généalogique et héraldique", Stockholm, I960, 170—194. — A gyakorlati célkitűzés mitsem változtat amaz adottságon, hogy a jelkép mint a megvalósítás eszköze lélektani motiváció alapján keletkezett; mint ilyent nemcsak későbbi kihatásaiban, de még keletkezésében is sokkalta inkább a társadalomtörténetnek kell vizsgálnia, semmint a hadtörténelemnek. 8 Vö. Donászy Ferenc: Az Árpádok címerei, Budapest, 1937, 14 és 3. kép, 13. 10 Vö. Dőry Ferenc: Magyarország címerének kialakulása, Turul, XXXV (1917), 17—33, uo. 23. ábra, 30. 11 Az első három oklevéli hitellel fennmaradt adomány kedvezményezettjei Imre fia Miklós (a Csebi Pogányok őse) 1326. ápr. 7-én, Danes mester zólyomi erdőispán (Balassa atyafiság) 1327. okt. 23-án és Kolos fia Kolos királyi apród (a Némái Kolosok őse) 1332. febr. 14-én. Vö. Fejérpataky i. m. 197—101. és Dr, Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czímereslevelei, I. 1200—1868, Budapest, 1904. 3—4, s II. és III. sz.