Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában / 279–287. o.

A SISAKDÍSZ MEGJELENÉSE A MAGYAR HERALDIKÁBAN Csorna József a nemzetségi címerekről írt hajdani érdemes tanulmányában rendszerré avatta a sisakdísz-használatot a hazai heraldikában.

1 Kései példákból következtetett vissza az egyes honfoglaló és betelepült nemzetségek egykori oromdíszére, családi jelvényüket ilymódon kezdettől fogva heraldikailag teljesre egészítve ki.

2 Csorna azonban maga is hangsúlyozta, hogy a ténylegesen fennmaradt sisakpecsétek a XIV. század elejénél sosem korábbiak.

3 Kivételként említhetnők Mihály zólyomi erdőispán 1273. évi pecsétjét, amelynek pajzsfaragványát tollbóbitás sisak tetézi,

4 valamint a zürichi tekercs Árpád-címerét, sisakján a toll-legyezőből kifejlődött heraldikai ernyővel.

5 A XIV. század első felében e helyzet gyökeresen megváltozik. Az 1326-ból reánk maradt első ismert sisakdísz-adományt

6 már 1328-ban egy négy sisakpecséttel megerősített oklevél követi

7

, és az 1330—1350 között ilymódon ismeretessé vált sisakdíszek száma megközelíti az ötvenet. Ez nyújtott egyébként Csornának lehetőséget arra, hogy a sokasodó példák alapján visszakövetkeztessen az „ősi nemzetségi sisakdíszre", amiket a korai pecséteken „nem volt szokás" használni. Joggal felvethető azonban a kérdés, vajon az ilyeténképpen vélelmezett ősi sisakdíszek tényleg csak a címerpecséteken nem voltak-e használatosak, avagy 1 Vö. Csorna József':.Magyar nemzetségi címerek. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1904; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig című műve III. kötetének második fele: 175 1., 8 színes tábla, 80 pecsét és címerkép. 2 Ezt az aggályt a Századok S -N kézjegyű bírálója (talán: M. Kiss István?) már felrótta Csornának: Vö. Századok, XXXVIII (1904), 551—55. 3 Nevezetesen az előző jegyzetben említett bírálatra adott válaszában, vö. Néhány szó a nemzetiségi címerekről, Századok, XXXVIII (1904), 768—776. — Csorna ehelyütt összefoglalt forrás felsorolásának sisakdísz tekintetbeni időhatárai 1328—1477 (uo. 771—772). 4 Vö. Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága megbízásából. Budapest, 1886, 54—55. és ábra, 54. Nyáry téved, amikor a pecsétet Páska nemesének mondja: az ábra felirattöredéke maga is a pecsét ispáni voltát igazolja. Ugyancsak tolldísz, — három pávatoll — ékesíti az Igmánd-nembeli Lőrinc erdélyi vajda címersisakját 1304. évi függőpecsétjén (uo. 55 és IV. tábla, 31 sz.). Csorna idevágón joggal vélelmezi, hogy az országos címerből átvett elemekről van szó. Vö. Csorna i. m. 107. 5 Ennek az 1315-20 táján keletkezett címergyűjteménynek magyar vonatkozású ábráját közli Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve, Budapest, 1897, 384 és uo. 703. ábra. 6 Vö. Csorna József: Az első magán czímer-adományok, Turul, XVIII (1900), 1—6, és Fejérpataky László: A XIV. századi czímer-adomány, uo. XIX (1901), 97—104. 7 Szövegére vö. Georgius Fejér: Codex Diplomaticus, VIII/7, 145, a kilenc reáfüggesztett pecsét közül négy ábrázol heraldikai sisakdíszt. Leírásukra Nyáry i. m. 63.