Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vörös Károly: A mikrofilmpublikációhoz / 233–243. o.

A mikrofilmpublikációhoz 241 kell eljárni: megadva a kiadót, a címzettet és a rövid tárgyat; a jelzetet pedig az irat eredetiségére vonatkozó meghatározásokkal kell kiegészíteni. Kérdés, hogy a tájékoztatás mennyiben tartalmazzon az egyes iratokhoz szóló konkrét jegyzeteket, magyarázatokat. Ügy véljük, hogy ebben nem szabad takarékos­nak lennünk, már csak azért sem, mert az iratok nem egyetlen fondból származván, a közösen, bevezetésben megmagyarázható dolgok száma szükségképpen csekélyebb lesz. Személy- és helynévre mindig a tájékoztató végén álló, igen aprólékosan részletes személy- és helymutatónak kell utalnia, személy esetén azok legfontosabb és ezen­kívül minden, a tárgy megértéséhez szükséges életrajzi adataival. Külön tárgyi mutató­ban kell összevonni az általánosabb érvényű fogalmakat, azok szükséges magyaráza­taival. Az olyan egyedi magyarázatokat azonban, melyek csak egy-egy iratnak, vagy egy-egy passzusának jobb megértését segítik elő, az előbb említett iratjegyzékben lehet megadni az illető irat címe után. Ugyancsak itt közölhetők az irat más, közzétett iratokkal való kapcsolatára történő hivatkozások, utalások. 6. Persze, ezek után még inkább felmerül a kérdés: a javaslatunk szerint készí­tendő tematikus mikrofilm-publikáció megjelenését és használhatóságát tekintve miben fog különbözni a hagyományos forráskiadványtól? Nem restelljük azt mon­dani: semmiben. Illetve csupán egyben (igaz, hogy döntő jelentőségű vonatkozásban): a probléma forrásbázisának teljességében. Úgy véljük azonban nem is szükséges, hogy másban is különbözzék: az amerikai gyakorlatban — ha kialakulásának min­den indítéka ismeretlen is előttünk — leírásának alapján elég szánalmasnak tűnik a problémának csak kereskedelmi és csak technikai szempontból történő kezelése. A történetírás és benne nem utolsó sorban a forráskiadói tevékenység végülis mégsem elsősorban kereskedelmi kérdés, hanem tudatformálás is, amit igazán nem befolyá­solhat elsődlegesen a film hosszúsága. Amivel nem a technikai problémák jelentőségét akarjuk lekicsinyelni, csak azt akarjuk kiemelni, hogy az adott forrásbázis használati körének kitágítását — mint azt már egész fenti fejtegetésünk is talán sejtteti — alap­vetően nem technikai, hanem tudományos problémának tekintjük. Olyan problé­mának, melynek megoldásához a tudomány hagyományos, eddig jól bevált módszer­tani megoldásait továbbra is igénybe veendőnek, sőt a kínálkozó technikai lehetősé­gekkel éppenséggel továbbfejlesztendőnek tartjuk. 7. Nyilvánvaló, hogy ilyen igények mellett a mikrofilmpublikáció mind tudo­mányos, mind technikai lebonyolítása az amerikai tapasztalatok alapján megállapít­hatókhoz képest jóval bonyolultabb szervezést és kivitelezést igényel. Tudományosan adott esetben országos szintű adatfeltárást is igényelhet, — olyan munkát, melynek szervezése az eddigi hasonló feltárások tapasztalatainak alapján korántsem látszik egyszerűnek és gyorsnak, — valamint a feltárt anyagból a publiká­ció összeállítóinak éppen az anyag mennyiségénél fogva, minden eddigi forráskiadói tevékenységét meghaladó fölényes és biztos anyagismeretét; — és ezenkívül nem csekély időt. A hagyományos forráskiadásból jól ismert, de itt — bár a válogatás gondjától mentesített — az anyag gyűjtőkörének és mennyiségi dimenzióinak kitágu­lásánál fogva részben már minőségileg is új problémákat jelentő munka ez. Technikailag igényli mindenekelőtt az adott esetben hatalmas mennyiségű, eset­leg több ezer iratra is felmenő, legkülönbözőbb provenienciájú anyag rendkívül precíz előkészítését: így az iratok sor- és az egész anyag lapszámainak, az esetleges jegyzetekre történő utalásoknak rendkívül pontos megjelölését. És talán itt, ez eset­ben ki lehetne elégíteni a filmek használóinak azt a régi, és a modern, nem egyszer többszörösen összetett ügyiratok felvételezése esetén egyre inkább jogosult igényét is,

Next

/
Thumbnails
Contents