Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vörös Károly: A mikrofilmpublikációhoz / 233–243. o.

238 Vörös Károly Űgy véljük nem vitatható, hogy — kivált hazai viszonyaink között — a mikrofilmpublikációnak ez a módja eredményesebb és használhatóbb, mint a teljes fondok felvételezése lenne. Amellett — anélkül, hogy e szempontból elégséges konkrét ismeretekkel rendelkeznénk — úgy véljük, hogy ez a módszer az irattári és levéltári rend szempontjából a mi gyakorlatunkhoz közelebb álló európai viszonyok számára is általában megfelelőbb. 4. Elgondolásainkat illusztrálandó az alábbiakban inkább példa, mintsem konkrét javaslat gyanánt megemlítünk' néhány olyan tárgyat, melyeknél az iratanyag teljességének összegyűjtése minden lehetséges fondból a kutatás számára igen jelentős mikrofilmpublikációt eredményezhetne. Megfelelően e sorok írója kutatási irányának és ismereteinek, e javaslatok elsősorban 1848 előtti iratanyagokra vonatkoznak, már csak azért is, mert ezek esetén nem állnak fenn kutatási korlátozások. a) A Mária Terézia kori úrbérrendezés iratai (részben megyénként). Az anyagot a Magyar Kancellária, a Helytartótanács, az egyes megyék és az egyes földesúri családok levéltárai őrzik: együttesen igen nehezen összegyűjthető és áttekinthető anyag ez. Teljes egészükben, provenienciájukra való tekintet nélkül megyénként, illetve helységenként csak történetileg vagy ügyintézésileg logikus összefüggésekben való összerendezésük és így filmrevételük — esetleg kiegészítve az 1848-ig folyt, az úrbéri rendszer további korrekciójához kapcsolódó iratokkal — a magyarországi parasztság történetének a feudalizmus utolsó évszázadában páratlanul értékes gyűjteményét alakíthatná ki, mely pusztán az így történt összegyűjtés ténye által is nagyszámú új kutatáshoz adhatna hasznos ösztönzéseket, — nem is beszélve a konkrét helytörténeti kutatások szempontjából való nagy jelentőségéről. b) Magyar országgyűlési emlékek (egészen 1848-ig). Az anyagot a legkülönbözőbb levéltárak, kézirattárak különböző fondjai, állagai őrzik; égy részük egykorúlag is már nyomtatott, hivatalos, más részük kéziratos magánjellegű másolatokban is össze van szerkesztve, jelentős részüket ki is adták, további részeik kiadás alá rendezése most folyik. Összegyűjtésük teljességükben, a maguk logikus rendjében való mikrofilmre vételük és a kutatásnak ilyen formában való rendelkezésére bocsátásuk (kiegészítve a már kiadott és a kiadandó anyagot is) a magyar politikai történetnek és a politikai gondolkozás történetének lehetne teljesen új kutatási irányt szabni képes gyűjteménye. Ha pedig ezt kiegészítenők például csak a megyék fennmaradt követutasításaival és követjelentéseivel (vagy pl. a fennmaradt országgyűlési paszkvillusokkal is), úgy véljük, képünk a korabeli belpolitikai törekvésekről és e törekvések társadalmi bázisáról minden eddiginél világosabb lehetne. c) És hogy még mindig az 1848 előtti korszakból vegyük példáinkat : úgy véljük, nem lenne haszontalan mikrofilmpublikáció nemcsak a nagy összeírásokról, de például a törvényhatósági árszabásokról sem, melyek közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok egyes köteteiben és fasciculusaiban vannak szétszórva; meghatározott korszak végrendeleteiről, hagyatéki leltárairól vagy akár egyes jelesebb történeti személyek levelezéséről: csupa olyan anyagról, melyek jelenleg sokfelé szétszórva, összehasonlíthatatlanul és nehezen feltárhatóan nem képesek a történettudomány számára megadni mindazokat a felvilágosításokat, melyeknek birtokában pedig ez múltunk képét erősen tudná befolyásolni. (Arra egyelőre még gondolni sem merünk, hogy pl. a történeti Magyarország összes urbáriumát vagy úriszéki jegyzőkönyvét mikrofilmpublikációban gyűjtsük össze.) d) Ám hogy azért a modernebb korból is vegyünk egy példát: talán nem is kell bővebben ismertetni annak jelentőségét, ha pl. 1870-től 1944-ig módunkban