Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Borsa Iván: A levéltári szintek kérdéséhez / 21–35. o.

22 Borsa Iván szint csak a 6. szint (év) volna. De hol van a határ felső és a közép-, továbbá a középés alsó szintek között? Továbbá hány felső, közép- és alsó szint van? E kérdésekre feltehetően a legkülönbözőbb feleleteket kapnánk. Kíséreljük meg megkeresni az egyértelmű választ. Induljunk ki az igen gyakran használt „középszinten rendezett" kifejezésből. Nézzük meg, mit tekintünk középszinten rendezettnek? A jelenleg használatos, Ember Győző által megfogalmazott meghatározás szerint középszinten rendezett az az iratanyag, amely a legkisebb raktári egységen belül levő legnagyobb levéltári egységig rendezett. Az előbbi példát alapul véve: Középszinten vannak rendezve a Belügyminisztérium Általános osztályok iratai című állag (K150) iratai akkor, ha az iratanyag a legkisebb raktári egységen (iratcsomó) belül levő legnagyobb levéltári egységig (alapszám) rendezve van. Vagyis, ha az eredeti rend helyreállítása során az iratokat előbb évek, majd az éveken belül kútfők, s az egyes kútfőkön belül tételek szerint rendezték, ezt követően pedig az egyes tételeken belül az alapszámok növekvő rendjében helyezték el az ügyiratokat. A középszinten való rendezettséghez tehát elegendő, ha az iratanyag ügyiratokig (alapszám) lemenőén van rendezve és szükségtelen, hogy az ügyiraton belül az iktatószámok illetőleg az egyes iratok rendje ideális legyen. A középszintű rendezettséget tehát csak egy másik levéltári tagolás, a raktári tagolás segítségével lehetett definiálni. Példánk esetében általában az a helyzet, hogy egy-egy tétel sok raktári csomót (a jelenlegi általános felfogás szerint ez a legkisebb raktári egység) tesz ki, s egy csomóban általában egynél több ügyirat van. (Előfordul — főleg selejtezett iratanyag esetében —, hogy egy csomóban több tétel anyaga is együtt van, mint ahogy vannak ügyek, melyeknek iratai több csomóra rúgnak. Ezeket az eseteket azonban vizsgálódásunknál mellőzzük.) így adódott, hogy a legkisebb raktári egységen belüli legnagyobb levéltári egység az ügyirat (alapszám) lett. Nézzük meg, miként alakult a középszintű rendezettség az Országos Levéltár egy másik szekciójában, a gazdasági levéltári anyag esetében. Bár a most közlendő példa a Z szekcióra nézve ugyanolyan tipikus, mint az előző volt a polgári kori minisztériumok többségére, nem tükrözi oly híven az anyag levéltári tagolását, ahogy azt az előző példa tette.

2 levéltári intézmény Magyar Országos Levéltár szekció Z Gazdasági levéltár levéltár (A szorosabban együvé tartozó fondoknak levéltárba való tömörítése érdekes módon ebben a szekcióban nem történt meg, illetőleg valamennyi gazdasági jellegű fond egyetlen levéltárba tömörül, így a levéltár és a szekció szintje egybeesik. A jelen példa esetében a hiányzó levéltárcím: A Bauxit Trust A. G. és az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. levéltára.) fond Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. állag 330 Vezérigazgatóság dosszié Dosszié egyes irat Egyes irat 2 Gáspár Ferenc: A Bauxit Trust A. G., az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. és konszern vállalatai. Repertórium. Levéltári leltárak 41. sz. Budapest 1968. 53—133.