Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Ember Győző: A magyar levéltárügy új törvényes szabályozása / 197–213. o.
A magyar levéltárügy új törvényes szabályozása 203 Tudjuk, hogy a világ különböző országaiban különböző nézetek alakultak ki és érvényesülnek a levéltárak rendeltetését, a levéltárosok hivatását illetően. Sőt, ugyanabban az országban is eltérőek e nézetek. így hazánkban is hosszú és heves viták folytak ezekről a kérdésekről. Reméljük, hogy az új jogszabályok pontot tesznek e viták végére, megnyugató módon határozva meg a levéltárak feladatait. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a levéltárak tudományos intézmények, amelyeknek igazgatási feladatai is vannak. Elismeri tehát a levéltárak kettős : tudományos és igazgatási rendeltetését. A levéltárak tudományos intézmény jellegét elsősorban az a körülmény határozza meg, hogy a levéltárosi munka tudományos felkészültséget igényel. Az a körülmény, hogy a levéltárak tudományos kutatómunkát is végeznek, csak aláhúzza tudományos intézmény jellegüket. A tudományos kutatómunka nem öncélú tevékenysége a levéltáraknak, nem mindenféle tudományos kutatómunkát végeznek, hanem csak olyat, amelynek eredményeivel a levéltári anyag biztonságos megőrzését és minél jobb használhatóságát segítik elő. Elsősorban a történettudomány meghatározott ágait hivatottak a levéltárak művelni. A kormányrendelet külön is megnevezi a helytörténetírást, mint a tanácsi levéltárak rendeltetésszerű feladatát, nyilván azért, mert nem tekinthető egyértelműen a történettudomány olyan ágának, amely a levéltári anyag használatát elősegíti, amelynek művelése a törvényerejű rendelet értelmében vitathatatlanul levéltári feladat. A levéltárak igazgatási intézmény jellegét elsősorban az a körülmény határozza meg, hogy részt vesznek az illetékességi körükbe tartozó szervek iratkezelésének, írásbeli ügyvitelének szabályozásában, valamint e szerveknél az iratkezelés és az iratvédelem ellenőrzésében. De vannak a levéltáraknak igazgatási feladataik a már őrizetükben levő levéltári anyaggal kapcsolatban is. Természetesen minél régebbi a levéltári anyag, annál kevesebb igazgatási feladat kapcsolódik hozzá. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a levéltárak segítik a népművelési tevékenységet. A kormányrendelet ezt úgy értelmezi, hogy közreműködnek kiállítások rendezésében. Persze nemcsak közreműködnek, hanem maguk is rendeznek kiállításokat. Ennél több szerepük azonban a népművelésben valóban nem lehet. A törvényerejű rendelet előrelép a korábbi jogszabályokkal szemben a tekintetben is, hogy helyesebb szempontok szerint osztályozza a levéltárakat. Először is — a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének szakjellege alapján — megkülönböztet általános és szaklevéltárakat. Az általános levéltárak mindenfajta szervnek vagy szakterületnek a levéltári anyagát őrzik. A szaklevéltárak csak valamely meghatározott szervnek vagy szakterületnek a levéltári anyagát őrzik. Továbbá — a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének területi jellege alapján — megkülönböztet országos vagy központi és tanácsi — azaz regionális és helyi — levéltárakat. (Tudjuk, hogy a korábbi megyei és városi levéltárakból 1950-ben szervezett regionális állami levéltárakat 1968. január 1-én, tehát még a levéltárügy új törvényes szabályozása előtt tanácsosították.) Mind az országos vagy központi, mind pedig a tanácsi levéltárak általános levéltárak. A szaklevéltárak között is lehetnek országosak, regionálisak és helyiek, ezekről azonban külön nem szól a törvényerejű rendelet. Korábban egyetlen általános országos vagy központi levéltára volt az országnak: a Magyar Országos Levéltár. A törvényerejű rendelet két ilyen levéltárról szól: az Új Magyar Központi Levéltárat is említi. A két levéltár illetékességi és gyűjtő-