Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - KRÓNIKA - Sinkovics István: Szabó István (1898–1969) / 191–192. o.

KRÓNIKA SZABÓ ISTVÁN 1898-1969 A levéltárnok, a történetíró és az egyetemi oktató szerves egységben forrt össze benne, még ha időben, élete egyes szakaszaiban az egyik vagy a másik hivatás határozta is meg munkája fö irányát. A magyar levéltárügy egyik kiemelkedő, markáns egyénisége volt. Nevét a levéltártörténet a nagy magyar levéltárnokok, Kovachich Márton György, Pauler Gyula. Csánki Dezső, Tagányi Károly, Károlyi Árpád és Herzog József sorában fogja említani. A levéltári munkát Debrecen város levéltárában ismerte meg. Ettől kezdve levéltárnoknak készült, és e pályához jogi és történeti alapképzettsége különösen alkalmassá tette. Élete egyik legtermékenyebb szakaszában, 1928-tól 1943-ig az Országos Levéltár tisztviselője volt. E másfél évtized alatt sokféle munkát végzett. Mint a kutatóterem felügyelője, a helytartótanácsi, a kamarai és a regnicoláris levéltár gondozója a kutatók százainak és százainak adott tanácsot, segítséget, eligazítást. Levéltári szakirodalmi munkásságából különösen kiemelkedik A magyar levéltárvédelem j kérdése c. tanulmánya, amelyben az egész levéltárügy jövő fejlődésének távlatait megjelölte, amikor nemcsak az állam működésében keletkezett iratanyag levéltári elhelyezését akarta biztosítani, de minden arra érdemes iratra ki akarta terjeszteni a védelmet, keletkezése pillanatától kezdve és függetlenül attól, hogy hol, kinek a birtokában van. Olyan elgondolásokat vetett itt papírra, amelyeket évtizedek múltán népi államunk valósított meg. Éveken át szerkesztette az Országos Levéltár folyóiratát, a Levéltári Közleményeket. 1923-ban, a folyóirat megindulásakor azt tervezték, hogy hasábjain a levéltárak berendezését, történetét és anyagát ismertetik, és az egyhangúság ellensúlyozására történeti tanulmányokat is közölnek, történeti tárgyú könyvekről és folyóiratokról ismertetéseket adnak. Paulinyi Oszkár, majd Pleidell Ambrus a folyóiratnak új profilt adott, és ezt fejlesztette tovább Szabó István. A Levéltári Közlemények cikkei a levéltárügy elvi, módszertani kérdéseit vetették fel, a levéltári munka különféle területein adtak útbaigazítást és a levéltárnok feladatait elemezték. A magyar levéltári kézikönyvet pótolták, és így a levéltárnoki kar szakmai felkészültségét szolgálták. Harmadik nagy munkája az egész levéltárügyet felölelő levéltári törvény előkészítése volt. Irányításával széleskörű adatgyűjtő munka indult a levéltárakban és a levéltárakon kívül található iratanyag helyzetéről és problémáiról. E gyűjtés eredményeinek felhasználásával és az irodalomban kifejtett elgondolásai alapján alakultak ki a törvény keretei, elvi irányvonala. A törvényjavaslat valóra válását az idejüket múlt társadalmi hatalmak és a II. világháború eseményei akadályozták meg. A felszabadulás után a törvénytervezet alapul szolgált az 1947. évi XXI. törvénycikkhez. Ez azonban az eredetinek eltorzult formája volt. Részint a háború utáni évek alkalmatlanok voltak ' a törvényben érintett kérdések végleges rendezésére, részint engedményeket kellett tenni a múlt még meglevő erőinek. Szükségszerű volt tehát, hogy a forradalmi átalakulás a törvényt egyszerűen félretette. Egyetlen elgondolása vált valóra: a levéltári felügyelet. A törvény alapján nevezték ki a levéltárak országos főfelügyelőjét, a mai Levéltári Igazgatóság jogelődjét. A törvény egyes elemei, elgondolásai bekerültek az 1950. évi 29. számú törvényerejű rendeletbe, a magyar levéltárügy átfogó rendezésébe. • Szabó István a levéltári munka során, az anyag közelségében olyan jelenségekre, összefüggésekre talált, amelyeket csak ö látott meg és csak ő tudott magyarázni. Volt tehetsége, ereje és szívós kitartása, hogy ezeket a problémákat, témákat fel is dolgozza, és eredményeivel előrevigye történettudományunk fejlődését. Történeti kutatásainak középpontjában a magyar parasztság múltja állott. Ebből a témakörből értékes tanulmányai, összefoglaló munkái láttak napvilágot, amelyek további kutatásokhoz is ösztönzést adtak. A másik kedvenc témája szülővárosa, Debrecen története volt.