Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

IS Ember Győző tudományos alapon oldható meg, mindkettőnek a megoldására tudományos felkészültségű levéltárosokra van szükség. Korábban elsősorban történészi felkészültségű levéltárosokra volt a levéltáraknak szükségük, de — éppen az igazgatási jellegű feladatok megoldására — néhány jogászt is alkalmaztak. Ma már a megnövekedett és módosult igazgatási feladatok olyan levéltárosokat is megkövetelnek, akik az igazgatástudománynak, közelebbről az írásbeli igazgatás tudományának a szakemberei. A levéltárak rendeltetésének a tömeges irattermelés korszakában történő, az igazgatási rendeltetést ismét előtérbe állító módosulása tehát nem jelenti a tudományos rendeltetés elhalványulását, ellenkezőleg, új színekkel, egy új tudományág színeivel gazdagítja azt. A levéltárak nem szűnnek meg a történettudományi kutatómunka műhelyei lenni, de műhelyei lesznek az igazgatástudományi kutatómunkának is. És ezt annál könnyebben megtehetik, mivel az igazgatásnak a múltjával, igazgatástörténettel eddig is foglalkoztak. Most már az igazgatás jelenével is foglalkozniuk kell. Az a tény, hogy a levéltárak rendeltetésszerűen foglalkoznak történettudományi és igazgatástudományi kutatásokkal, nem jelenti azt, hogy a történet- és az igazgatástudomány minden ágának a művelése rendeltetésük. Mind a történeti, mind pedig az igazgatástudománynak csak azokat az ágait művelik rendeltetésszerűen, amelyekre szükségük van, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy alaprendeltetésüknek eleget tehessenek, hogy a gyűjtőkörükbe tartozó, az őrizetükbe utalt levéltári iratanyagot biztonságosan megőrizzék, valamint minél könnyebben használhatóvá tegyék. A levéltárakat fenntartóik a múltban is azért tartották fenn, a jelenben is azért tartják fenn, hogy a számukra fontos levéltári iratanyagot megőrizzék és szükség esetén rendelkezésükre bocsássák. A nép és a nép érdekében az állam is ezért tartja fenn levéltárait. Ezt minden levéltárnak tudomásul kell vennie, működését ehhez kell szabnia. Ha ezt szem elől téveszti, ha ennek a rendeltetésnek nem akar, vagy nem tud megfelelni, akkor létének, működésének nincs meg az alapja, A levéltárak rendeltetése meghatározza a levéltárosok hivatását is. Úgy gondolom, erről a kérdésről nem kell külön is szólanom. Annyit azonban meg kell mondanom, hogy a levéltárak kettős: tudományos és igazgatási rendeltetésének megfelelően a levéltárosi hivatás is kettős. A levéltárosnak tudományos és igazgatási felkészültséggel egyaránt rendelkeznie kell. Leegyszerűsítve a kérdést, úgy is mondhatom, hogy a levéltárosnak egyszerre kell történésznek és irattárosnak lennie. Hiába kitűnő történész, ha rossz irattáros, levéltárosnak sem felel meg. És megfordítva, hiába jó irattáros, ha történésznek gyenge, sohasem lesz belőle levéltáros. * Felfogásomról a levéltárak rendeltetéséről és a levéltárosok hivatásáról természetesen lehet vitatkozni, és kívánatos is, hogy vitatkozzunk róla. Mindaz, amit itt most elmondtam, egyéni véleményem. Nézetem hosszú, változatos levéltári munkában eltöltött évek, évtizedek során alakult ki bennem. Alakulás közben természetesen módosult is. Remélem, hogy még fog is módosulni. Levéltári tanulmányutam az Egyesült Államokban sokban hozzájárult a levéltárak rendeltetéséről, a levéltárosok hivatásáról vallott felfogásom megszilárdulásához, de sokban módosította is azt.