Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történelmi olvasókönyv. Kaposvár, 1967. / 171–174. o.

IRODALOM KANYAR JÓZSEF HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÖL Történelmi olvasókönyv. Kaposvár, 1967. 584 1. Hármas cél szolgálatába állította olvasókönyvét Kanyar József. Első renden a szocialista hazaszeretetet kívánta elmélyíteni eredeti forrásszövegekből összeállított kötetével; másodsorban pedagógiai segédkönyvnek szánta munkáját, nemcsak a középiskolák tanárai és tanulói, hanem — méghozzá joggal — egyetemi és főiskolai oktatók és hallgatók részére is ; végül Somogy megye összefüggő olvasmánnyá szerkesztett, forrásos történetét ott szeretné látni — Csokonaival szólva — e „holtig édes emlékezetű vármegye" minden, művelődni vágyó, elmúlt századok élete iránt érdeklődő olvasójának kezében. Szeretném mindjárt előre bocsátani, hogy a szerző mindhárom célkitűzését a legteljesebb elismerésre méltó sikerrel valósította meg. A szocialista hazafiság elmélyítését nem annyira a háborús összeomlást, ill. a felszabadító erők küzdelmét megvilágító, nézetem szerint, a kötet legszíntelenebb anyagával, még csak nem is a Horthy-korszakbeli munkásság és parasztság anyagi helyzetét, például a mernyei piarista uradalom béreseinek, Kanyar számítása szerint (421. 1.), havi 27^4-8 pengőnyi, nyomorúságos jövedelmét dokumentáló írásokkal, hanem a feudalizmus korának kitűnően összeválogatott s a sokszor tragikus események indítóokait is felfedő forrásaival szolgálja. Arany János klasszikus megfogalmazása szerint, „kész boldogság a szenvedés hiánya"; e negatív élménynél igazabban és maradandóbb érvénnyel aligha ébresztheti rá bármi is termelőszövetkezeti parasztságunkat arra, mit jelent neki a szocialista haza. Kanyar könyve bőséges forrása e pozitív kihatású negatív élménynek. Alább megkísérlem a sajátos élményösszefüggés gyökereire rávilágítani. Mielőtt azonban elvi síkon közelíteném meg a problémát, mintegy mondanivalóim megalapozásául hadd hivatkozzam számtalan, hasonló eset közül az egyik legjellemzőbbre. Czindery Ignác jobbágyai 1750-ben könyörögve fordultak a megyéhez (110—112. L), szabadítsa meg őket földesuruk terhes robotköveteléseitől, uradalmi tisztjeinek embertelen gorombaságaitól („ . .. valamiképpen a pogány a rabszolgájával, mivelünk hasonlóképpen cselekedett az ispán") Ha néha meg is hallgatták az efféle panaszokat, orvoslásukra a legritkább esetben került sor. Somogyban a XVIII. század elejétől lobbantak fel az elkeseredés szülte jobbágylázadások lángjai. Az adott társadalmi, politikai viszonyok között eleve reménytelen zendülésekről és lázongásokról (113., 116., 154., 156., 187., 208. és köv. 1.) fennmaradt források nemcsak e tragikus események emlékezetét örökítették meg, de, mint utaltam rá, bevilágították sötét hátterüket is (a jobbmódú parasztok rohamos elszegényedése, a paraszti állatállomány pusztulása, kaszálók, legelők elvétele stb.). Kanyar munkája kitűnő közép- és főiskolai segédkönyvnek is. Olvasói bepillantást nyernek forrás és feldolgozás viszonyába. Kritikai alapot kapnak a más és más szempontú, történelmi ábrázolások valóságtartalmának megítéléséhez, különböző forrásfajták egybevetéséhez. Tapasztalhatják, hogy nem mindig a leghitelesebbnek tartott, hivatalos iratok adatai a legmegbízhatóbbak. (E tényt talán nem árt külön is kiemelni nekünk, levéltárosoknak, akik hivatásunknál fogva kiváltképpen is hajlandók vagyunk az írott források, azok között is elsősorban a hivatali ügymenet során létrejött iratok elsőrendűségét, mindenek fölött való megbízhatóságát hangsúlyozni.) íme, egy apró adat az ellenkezőjére Kanyar könyvéből: A szabadságharc legendáshírű kormánybiztosának, Noszlopy Gáspárnak halálos ítélete Noszlopyt helvét hitvallásúnak, azaz reformátusnak mondta (235.1.). Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen, „halálosan" komoly, hivatalos irat minden tekintetben a legmegbízhatóbb. Ám az egykorú, hiteles dokumentumot e ponton megcáfolja egy kései visszaemlékezés (238. L). Soltra Alajos református lelkész ui. azt írja Noszlopy kivégzése után majd negyed századdal, 1886-ban, hogy Noszlopy nem helvét, hanem ágostai hitvallású, azaz evangélikus volt. Soltrát a református Sárközy vigasztalására rendelték ki. Mint Noszlopy gyerekkori barátjának rendkívül nehezére esett volna, ha őt is neki kellett volna előkészítenie a halálra. Ezért