Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szigetvári István: Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből : adatok a gyári munkásigazgatás történetéhez / 159–170. o.

Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből 161 Az alább bemutatandó jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy a Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár munkástanácsa az ellenőrzésen és segítésen túl egyre aktívabban vett részt a gyár vezetésében. A lényeges ügyeket: a termelés folytonosságát és a munkateljesítmény fenntartását és fokozását, az órabérek rendezését, munkafegyelem megszilárdítását, a csőcselékkel és fosztogatókkal szemben az üzemőrség felállítását, egészségvédelmi teendőket stb. teljesen a tanács intézte. A munkástanács feladatai közé tartozott az is, hogy a dolgozók panaszait meghallgassa és elintézze: gondoskodjék a munkások megfelelő élet- és munkakörülményeiről. Az üzem „kommunalizálásával" kapcsolatban pedig az volt a munkástanács álláspontja, hogy „ezzel a jelen pillanatban még nem foglalkozhatunk mindaddig, míg erre nézve a kormánytól megfelelő utasítást nem kapunk. Ettől eltekintve azonban, már most tegye kötelességévé mindenki, hogy az üzem folytatására minden lehetőt megtegyen, és rovására történő cselekményeit megakadályozza."

1 (Kiemelés Sz. I.) A Tanácsköztársaság egyik fő törekvése az volt, hogy a honvédelemhez szükséges felszerelési cikkek előállításán túl az egyre inkább lakáshoz jutó proletariátus bútorszükségletét is olcsó és ízléses bútorokkal fedezze. Az üzemi munkástanács igyekezett a nagy nehézségek ellenére is a bútorok gyártását és eladását megszervezni, s ennek érdekében március 28-án tartott értekezletén elhatározta: „szükségesnek tartja az üzem érdekében, hogy a már csaknem egy heti szünetelés után a bútorok eladását ismét megkezdjük, miután semmi ok nincs arra, hogy a vásárló közönség elől a gyár kapuját továbbra is zárva tartsuk."

8 A munkástanács az üzem igazgatási és munkásellenőrzési feladatait előzetes tapasztalatok nélkül, saját erejéből próbálta megoldani, és sok vonatkozásban helyes, úttörő munkát végzett.

9 A közölt jegyzőkönyvek Budapest Főváros Levéltárában, a Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár fondjának Titkárság elnevezésű állagában találhatók, s így a szöveg közlésénél erre külön nem hivatkozunk. A dokumentumok folyószámokkal vannak ellátva, címükben csak az ülés napja van feltüntetve. Az iratok közlésénél általában rgaszkodtunk az eredeti dokumentum szó szerinti szövegéhez. Csak nehezen érthető szövegrészeket néhány esetben stilizálással vagy zárójelek közé tett betoldásokkal kiegészítettünk, kihagyott, érdektelen vagy értelmetlen, zavaros szövegrészeket pedig a szöveg illető helyén három ponttal jelöltünk^ A jegyzőkönyveket a szükséghez képest, iratonként 1-gyel kezdődően sorszámozott jegyzetek magyarázzák. Az 1071/1919. M. E. sz. rendelet szerint az üzemi választmányoknak intézkedési és ellenőrzési joguk nem lett volna, csupán „közreműködnek a bérre, munka- és szabadságidőre, egészségügyi és balesetvédelmi berendezésekre, az alkalmazottak fegyelmi ügyeire vonatkozó kérdések intézésében, továbbá javaslatukkal közreműködnek a jobb és gazdaságosabb termelés előmozdítása érdekében." (Budapesti Közlöny, 1919. február 11. 1071/1919. M. E. sz. rendelet; Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918—1919-ben, Bp. 1958; Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. Bp. 1965. 7 Lásd erre az 1. sz. jegyzőkönyvet. 8 Uo. 9 Az ellenőrző munkástanács és a termelési biztos viszonyára, az ezzel kapcsolatos kezdeti nehézségekre és problémákra lásd Varga Jenő: Munkásigazgatás. A termelőbiztos, a munkástanács és a szakszervezetek feladatairól. Budapest 1919. A közoktatásügyi Népbizottság kiadása. Közli: Hevesi Gyula i. m. 68—76. old. 11 Levéltári Közlemények