Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Karsai Elek: Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban / 137–158. o.

Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban 147 lista kormányt elismerni, amely a szakszervezetekre támaszkodik, és ilyen megala­kulásának esetén hajlandóak lennének-e feloldani a blokádot és élelmet küldeni. Miután Bauer vállalkozott a közvetítésre — azzal a feltétellel, hogy Böhm javas­latai keresztülvihetők, — Böhm visszautazott Budapestre, hogy tárgyaljon a szocia­lista párttal és a szakszervezetekkel. Ezután határozták meg azokat a feltételeket, amelyek alapján létre lehet hozni egy új szocialista kormányt, megszüntetni a poli­tikai üldözést, stb. (Érdemes megemlíteni, hogy az iratokból az tűnik ki, hogy amikor július 5-én Ágoston Péter átvette Bécsben a követség vezetését, ugyanazon az alapon tárgyalt Borghese herceggel, mint amely később a Cuninghame-mel való tárgyalásnál is alapul vétetett. Úgy tudják, hogy Ágoston felváltása Bőhmmel az olasz követ tanácsára, vagy legalábbis tudtával és jóváhagyásával történt.) Cuninghame a tárgyalásokról a párizsi békekonferenciát július 24-i táviratában értesítette. 33 1920. február 18-án Böhm levelet intézett Cuninghame-hez, amelyben emléke­zetébe idézte az 1919. júliusi bécsi tárgyalásokat. Böhm levelében hangsúlyozta, hogy a magyar munkásosztály négy nappal Budapest román megszállása előtt hozzá­kezdett a megállapodás végrehajtásához, amennyiben Kun Béla kormánya lemondott és a Peidl-kormány lépett a helyébe. Böhm 1919. aug 1-én délután — mint a Peidl-kor­mány bécsi követe, annak megbízásából — személyesen közölte Cuninghame-mel és Allizével, a francia megbízottal, hogy a magyar kormány teljesítette a szövetséges hatalmak nyolc pontból álló követeléseit, anélkül, hogy azoktól ellenszolgáltatás­képpen hivatalos kötelezettséget kapott volna. A Kun-kormány lemondott, a bol­sevik agitációt teljesen megszüntették, és Cuninghame jelenlétében közvetlen tár­gyalások kezdődtek Bethlennel abból a célból, hogy kiegészítsék a budapesti kor­mányt a középosztály és a paraszti rétegek képviselőivel. A kormány felfüggesz­tette az elkobzásokat és államosításokat, a házakat és iparvállalatokat vissza is adta, a politikai foglyokat szabadon bocsátotta. 34 Az utolsó ismertetendő irat, mely a Böhm— Haubrich—Ágoston—Cuninghame ügyhöz tartozik, Arthur Hendersonnak, a Labour Party titkárának, Cecil Harms­worth-höz, a Foreign Office államtitkárához írott, 1920. december 30-i levele, mely­ben a brit kormány közbelépését kéri a halálra ítélt népbiztosok érdekében. Indoko­lásul hivatkozik a Böhm—Cuninghame tárgyalásokra, továbbá arra, hogy Ágoston és Haubrich a brit kormány képviselőinek kérésére maradt Budapesten és vállalt tárcát, ezért került veszélybe életük. 35 A brit diplomáciai iratok megvilágítják az események menetét — brit oldalról nézve. Nyilvánvaló, hogy teljesebb képet akkor kaphatunk, ha hozzáférhetővé vál­nak olyan levéltárak is, mint példának okáért a franciaországi és a romániai levél­tárak, amelyek — feltevésünk szerint — nem kevésbé fontos anyagot tartalmaznak. A brit diplomáciai iratok hozzáférhetővé válása azonban önmagában is jelentős hozzájárulás a magyar Tanácsköztársaság történetének többoldalú feltárásához. 33 Iratok 11 С sz. (On July 5th Mr. Peter Ágoston was appointed Hungarian Minister at Vienna and he at once began to sound the Italian Minister, Prince Livio Borghese on lines very similar to those upon which Böhm afterwards proceeded with the British Military Representative . . . It was understood that the replacement of Ágoston by Böhm was affected on the advice — or at least with the knowledge and approval — of the Italian Minister.) PRO FO 371. Hungary — f. 179 469—179 469. 34 Iratok HB. sz. 35 PRO FO 371 — Hungary С 15 010/21.

Next

/
Thumbnails
Contents