Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Karsai Elek: Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban / 137–158. o.

146 Karsai Elek főparancsnokság döntését a Budapest elleni támadásról, a szövetséges és társult hatalmak tanácsa megsürgönyözte, hogy formálisan helytelenítik ezt a döntést."

28 7. Végezetül néhány oldal a Tanácsköztársaság megdöntését célzó diplomáciai akciókról, à bécsi tárgyalásokról. 1919. július 9-én Balfour a következő tájékoztatást küldte az FO-nak: „Mr. Hoover azt mondja, hogy nem lehet a normális gazdasági életet helyreállítani, ameddig nem teszik szabaddá a magyar vasutat és víziutakat... Ilyen körülmények között az lenne a legközelebbi feladat, hogy kényszerítsük Magyarországot, amint kényszerítettük Németországot is, hogy teljesítse a fegyverszünetet, amit aláírt. Ha ezt megtenné és leszerelne, akkor könnyen el lehetne bánni vele és meg lehetne dönteni."

29 Az 1919. július utolsó harmadában Bécsben folytatott Böhm—Cuninghame tárgyalások ügye akkor merül fel, amikor 1920 nyarán a Tanácsköztársaság népbiztosait Magyarországon bíróság elé állították, és halálos ítélet veszélye fenyegette a vádlottakat — többek között Ágoston Pétert és Haubrich Józsefet. Ennek kapcsán Mr. Cadogan, az FO referense Az Ágoston- és Haubrich- ügy címmel, Sir T. Cuninghame jelentése alapján, feljegyzést készített, amely lényegében elismeri a brit diplomácia erkölcsi felelősségét. Ők bátorították ui. Bőhmöt és társait arra, hogy Kun Béla kormánya helyett tiszta szocialista kormányt létesítsenek, Bőhmék pedig e bátorításból joggal azt hihették, hogy ha létrehoznak egy ilyen kormányt, akkor az antanthatalmak el fogják azt ismerni. Másfelől — hangsúlyozza Cadogan — „nem kétséges, hogy Kun a román hadsereg erői előtt hajolt meg, nem pedig valamiféle tárgyalások előtt."

30 Ennek alapján 1920. július 29-én az FO a budapesti brit diplomáciai misszió helyettes vezetőjének, Mr. Athelstan-Johnsonnak a következő utasítást küldte: „Mivel megfelel a valóságnak, hogy az antant megbízottak az elmúlt év júliusában tárgyalásokba bocsátkoztak azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy kormányt, amely magába foglalja ezt a két embert (azaz Ágostont és Haubrichot) is, ők (ti. az antanthatalmak) nem lehetnek teljesen közömbösek ezek sorsa iránt."

31 Az iratok között található Vámbéry Rusztemnek, Ágoston népbiztos védőjének az FO-hoz intézett levele, amelyben elmondja — nyilván Ágoston információi alapján —, hogy 1919. július elején Ágoston tárgyalt az olasz Borghese herceggel és Sir T. Cuninghame-mel. E tárgyalások eredményeképpen hívta meg Sir T. Cuninghame a szakszervezetek vezetőit Bécsbe. Egyezmény jött létre, hogy a szovjet kormány helyébe egy olyan kormányt létesítenek, amely 30%-ban polgári elemekből, 30%-ban munkásokból és 30%-ban parasztokból állana. Ezen egyezmény végrehajtását a románok győzelme hiúsította meg.

32 Itt található Cuninghame jelentése, amely a már ismert tényeken kívül részletes áttekintést ad a tárgyalások történetéről. Eszerint Böhm július 15-én érkezett Bécsbe, hogy tárgyaljon Bauer osztrák külügyminiszterrel és megkérje, hogy tapogatódzzék az antant hatalmaknál, vajon azok hajlandóak lennének-e egy olyan szocia28 "In reply to telegram from General Franchet d'Esperay reporting decision of Roumanian High Commands to march upon Budapest Council of Allied and Associated Powers have telegraphed to effect that they formally disapprove of this decision" — hangzik Balfournak június 2-án az FO-hoz küldött távirata, (f. 1193—86 063.) 29 1193—100 494. 30 Iratok HD. sz. 31 Iratok HE. sz. 32 Iratok HA. sz.