Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Karsai Elek: Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban / 137–158. o.

Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban 145 ha pedig ez így folytatódik, akkor a bolsevikoknak lassan szabad kezük lesz Romániával szemben. Greenley tábornok úgy véli, hogy ezen ok miatt lényeges, hogy mielőtt ez megtörténik, a magyarországi bolsevikokat leverjék?* 1919. június 17-én kelt jelentésében Sir С des Gras, belgrádi brit követ beszámolt Horthy és Teleki belgrádi látogatásáról. A két magyar politikus elmondotta a brit követnek, hogy azért jöttek, hogy megnyerjék a szerb kormány szimpátiáját, és hogy bizonyos könnyítéseket érjenek el atekintetben, hogy megkezdhessék a hadműveleteket a bolsevisták ellen. Figyelemre méltó, hogyan tájékoztatta Horthy és Teleki a brit követet a szervezés alatt álló hadsereg összetételéről. Elmondották: egyelőre még aránylag kevés emberrel rendelkeznek, azonban remélik, hogy jelentős számú tiszt és legénység fog csatlakozni hozzájuk; ezek közül sokan azért nem mernek jelentkezni, nehogy családtagjaikat a bolsevizmus részéről megtorlás érje. A követ értesülése szerint a külügyminiszter helyettese fogadta Horthyt és Telekit és biztosította kormánya szimpátiájáról a bolsevizmus ellen folytatandó harcban. A követ véleménye szerint az SHS kormánya megadja a kért garanciákat.

25 6. Külön fejezetet érdemel a párizsi békekonferencia álláspontja a magyar Tanácsköztársasággal szemben. Harold Nicholson, a párizsi békekonferencián résztvevő brit delegáció titkára jelentette 1919. május 8-án az FO-nak : Párizsban gyakorlatilag nem tudják, hogy mi is történik Magyarországon, de annyi ismeretes, hogy a bolsevik kormány még működik. A probléma abból adódik, hogy „az osztrák— magyar" kormányt meghívták Párizsba, hogy vegye át a békefeltételeket május 13-án. A Hármak Tanácsa úgy döntött, hogy „a meghívást Ausztriának elküldik, de a magyar meghívást a lehetetlen állapotok miatt visszatartják, miután senki nem tudja, hogy ha meghívnák a magyar delegátusokat, azok el akarnának-e jönni."

26 1919. május 9-én a párizsi békekonferencián hosszas vita alakult ki, vajon megszüntessék-e a kereskedelmi korlátozásokat Magyarországgal szemben, feloldják-e az élelmiszerek és a nyersanyagok bevitelére elrendelt blokádot. Mr. Hoover rámutatott : a Legfelsőbb Gazdasági Tanács arra az esetre javasolta a blokád feloldását, ha Kun Béla kormánya megbukik, — miután ez nem történt meg, a Legfelsőbb Gazdasági Tanács felhatalmazást kért, hogy ezt akkor tehesse meg, amikor a kormány megbukik. Hoover megemlítette, hogy az Ausztriának szóló meghívást úgy értelmezték, hogy ez Magyarországnak is szól, és ez megerősítette Kun Béla kormányát. Mr. Mc Cormick úgy vélte, hogy ha Kun Bélát eltávolítják, akkor a blokádot fel lehet oldani. Véleménye szerint a dolog igen nagy jelentőségű, miután Magyarország az utolsó akadálya annak, hogy a normális gazdasági viszonyokat Dél-Európában helyre lehessen állítani. A határozat felhatalmazza a Legfelsőbb Gazdasági Tanácsot: amint „a vezérkar a Legfelsőbb Gazdasági Tanácsnak azt a tájékoztatást adja, hogy a rend helyreállt ebben az országban, minden további beszámoló nélkül tegye meg az előkészületi intézkedéseket arra, hogy visszavonják a megszorító blokádot Magyarországon."

27 Nem minden érdekesség nélkül való az a jelentés, amelyet Balfour 1919. június 2-án küldött az FO-nak: „Válaszul Franchet d'Esperay tábornok úr táviratára, amelyben jelenti a román 24 Iratok 8. sz. 26 Iratok 9. sz. 26 f. 1193—69 027. 27 PRO FO 374, p. 430^431. 10 Levéltári Közlemények