Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Karsai Elek: Iratok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez angol levéltárakban / 137–158. o.

140 Karsai Elek volt — 1919 áprilisának végén, májusában érintkezésbe került budapesti szociáldemokrata vezetőkkel és tárgyalásokat folytatott egy, a Tanácsköztársaság kormányát felváltó mérsékeltebb kormány létrehozásáról.

7 E tárgyalásairól vagy nem számolt be fölöttesének, Troubridge admirálisnak és az FO-nak, vagy ott nem készítettek ez ügyről feljegyzést. Freeman első helyzetjelentését 1919. április 26-án továbbította Troubridge admirális Londonba, az FO-nak. Közölte: Budapesten rohamosan kritikussá válik a helyzet, 2000 embert letartóztattak, mintegy húsz személyt végeztek ki a burzsoázia köréből, továbbá : Kun Béla megpróbálja a kormányt átadni mérsékeltebb szocialistáknak, de ezt nehéz keresztülvinni további vérontás nélkül. Freeman véleménye szerint „a román offenzívát folytatni kell, déli irányból kell előnyomulni, a magyarok komoly ellenállást nem tudnak kifejteni."

8 Ezt a távirati jelentést egészítette ki Freeman 1919. május 14-i beszámolója a budapesti helyzetről. Freeman kifejti: a román előnyomulás következtében és azért, mert a várt május elsejei forradalom más országokban elmaradt, komolyan tárgyaltak a kormány teljes ülésén arról, hogy a mostani kormány lemondana és átadná a hatalmat egy tiszta szocialista kormány kezébe. Kun Béla érvei a lemondás ellen: a szövetségesek határozatlansága, a románok közömbössége, mindössze két-három hét kell, hogy a szomszéd országokban is bolsevizmus legyen és végül Németország biztosan bolsevista lesz, ha átveszi a békefeltételeket. A kormány ezek után elhatározta, hogy nem mond le. Freeman véleménye szerint a kormánynak — úgy látszik — az a legfontosabb célja, hogy mindenáron időt nyerjen, és hogy megszilárdítsa pozícióját. Röviden: ez a kormány opportunista kalandorok kormánya, akik a legcsekélyebb dologban is teljesen megbízhatatlanok és lehetetlen tárgyalni velük. Freeman arra az álláspontra helyezkedett, hogy szükség lenne a szövetségesek akciójára, és hogy ezt a jelenlegi kormányt semmiképpen sem lehet elismerni. Freeman leszögezte : a nép nagy többsége sürgetően várja a szövetségesek intervencióját, mindnyájan várják azt, és képtelenek megérteni, miért késlelkednek oly sokáig. Bár a jelentés majd egy hónap késéssel jutott el az FO-ba, a referens azt a következtetést vonta le, hogy ez a jelentés is megmutatja, mennyire hiábavaló megkísérelni bármiféle tárgyalást Kun Bélával.

9 Freeman harmadik jelentésének dátuma: 1919. július 3. Tulajdonképpen feljegyzés ez Freeman-пек az FO-ban LBN referenssel folytatott beszélgetéséről. A jelentésben lényeges új momentum nem található az előzőkhöz képest. Freeman inkább csak arra szorítkozott ez alkalommal, hogy meglehetősen sivár képet fessen 7 Freeman budapesti tevékenységére lásd Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 219.1., valamint Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. Bp. 1965. 348—350. 1.; továbbá PRO FO 371. Hungary 1920, — f. 179.469 — Sir Th. Cuninghame összefoglalójelentése a magyarországi szociáldemokratákkal és szakszervezeti vezetőkkel folytatott tárgyalásokról, Freeman és a szakszervezeti vezetők kapcsolatáról: "Towards the end of May the leaders of the Trade Unions in Budapest came into direct contact with Commander William Freeman, and made a series of propositions for the overthrow of the Communist Regime, based upon Entente support. To these offers the Entente made no response." 8 Iratok 2. sz. 9 Iratok 3. sz.