Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szinai Miklós–Szűcs László: Iratok az 1918–1919. évi magyar forradalmak történetéhez az Osztrák Külügyi Levéltárban / 105–136. o.

106 Szinai Miklós—Szűcs László ehhez a kezükben — többek közt — a nyugat-magyarországi kérdés. Ugyanekkor az osztrák kormány is megpróbálta kihasználni saját törekvéseinek (Anschluss) megvalósítása érdekében az antant hatalmaknak a Tanácsköztársaságtól való félelmét, illetve azt az aggodalmat, hogy a forradalom Magyarországról átterjed Ausztriára is. Számos módon befolyásolhatta tehát Ausztria helyzetét a magyar tanácshatalom sorának alakulása. Mindez magyarázza azt az élénk érdeklődést, amit az osztrák külügyminisztérium a magyarországi események iránt tanúsított s azt, hogy ennek folytán iratanyaga is sokoldalúan tükrözi a magyar forradalmak fejlődését és főleg külpolitikai körülményeiket. A gazdag anyagból kiemelkednek azok az iratok, amelyek világos megfogalmazását tartalmazzák osztrák részről a Magyar Tanácsköztársasággal szemben folytatott politikának. Fontos adatokat tartalmaznak azok a jelentések, amelyek az 1919. má • 3-án a bécsi magyar követség elleni merényletről szólnak s megvilágítják a bankgassei rablás hátterét, valamint osztrák oldalról az 1919. május 7-i királyhidai ellenforradalmi puccskísérletet. Sok adatot tartalmaznak az iratok a bécsi antantbizottságoknak a Magyar Tanácsköztársaság elleni tevékenységére vonatkozólag és nem utolsó sorban a Tanácsköztársaság megbuktatását célzó 1919. június—júliusi bécsi tárgyalásokra is. Ennek az iratanyagnak az alapján — bár Bécs központja lett az ellenforradalmi szervezkedésnek — érthetővé válik, hogy az antant hatalmaknak miért nem sikerült Ausztriát belekényszeríteniök a Tanácsköztársaság ellen szervezett fegyveres intervenció gyűrűjébe. Az iratok túlnyomó része a budapesti osztrák követség, valamint a bécsi rendőrigazgatóság jelentéseiből áll. Ezen kívül az egyes osztrák minisztériumoknak a Külügyminisztériummal folytatott levelezése mellett a különböző európai fővárosokban működő osztrák külképviseletek jelentéseit tartalmazzák. Különösen jelentősek a bécsi magyar követség jegyzékei, Otto Bauer külügyi államtitkár és Karl Renner kancellár, a Párizsban tartózkodó osztrák békedelegáció vezetője közötti levélváltások, valamint az osztrák külügyminisztérium belső feljegyzései. Az iratok forrásértékével kapcsolatban szükséges a következőket rögzíteni : Bár az osztrák szociáldemokráciának többsége volt a parlamentben és a kormányban» a kormányon belül a legfontosabb tárcák a szociáldemokraták kezében voltak, a hadsereget szilárdan a kezükben tartották és a munkástanácsoknak is nagy szerepük volt az ország politikai életére, feltűnő, hogy a régi államapparátus személyzetének jelentős része a helyén maradt. A budapesti követ báró Cnobloch, a berni követ báró Haupt, a koppenhágai követ gróf Deym és a bécsi rendőrigazgatóság vezetője Johann Schober volt. Ez magyarázza az egyes iratokban rögzített tények beállítását és ezek hangvételét. Az iratok Bécsben az Österreichisches Staatsarchiv I. osztályán, a Haus-, Hofund Staatsarchivban találhatók; ezen belül a Neues Politisches Archívban elhelyezett Staatsamt für Aeusseres iratanyagában foglalnak helyet. Az alábbi leltárban szereplő iratokat a Staatsamt für Aeusseres elnöki és általános iratai közül valamint az elnökségi iratoknál fekvő Otto Bauer hagyatékból választottuk ki. Leltárunkban minden iratot ismertetünk, ami a két forradalomra vonatkozó bármilyen fontosabb adatot tartalmaz. A tematikai leltár az Österreichisches Staatsarchiv-ban való kutatás megkönnyítése érdekében az iratok eredeti rendjét követi. E rendben az iratok tárgyi csopor-