Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szinai Miklós–Szűcs László: Iratok az 1918–1919. évi magyar forradalmak történetéhez az Osztrák Külügyi Levéltárban / 105–136. o.

IRATOK AZ 1918—1919. ÉVI MAGYAR FORRADALMAK TÖRTÉNETÉHEZ AZ OSZTRÁK KÜLÜGYI LEVÉLTÁRBAN Az „ausztriai ház"-tól való függőség évszázadai magyarázzák, hogy az 1918 előtti magyar történelem számos elsőrendű forrása található a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ban. Az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom kezdete, az újkori önálló magyar államiság kezdetét is jelzi, mégis az ausztriai levéltárakban őrzött iratanyag továbbra is fontos forrása maradt a magyar történeti kutatásnak. Különösen gazdag iratanyag található bennük a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetére. Magyarországnak a polgári demokratikus forradalom idején lényegében csak Svájccal és Ausztriával, a Tanácsköztársaság időszakában pedig — Szovjetoroszországon kívül — csupán Ausztriával volt hivatalos diplomáciai kapcsolata. Ausztria követséget tartott fenn Budapesten — és Magyarországnak is követsége, sőt külön kereskedelmi képviselete volt Bécsben. Nem véletlenül alakult éppen Ausztriával így Magyarország viszonya a forradalmak idején. A több évszázados kapcsolat, de főleg a világháború idején kialakult szoros gazdasági összefonódottság következtében a politikai átalakulás után is rendezni kellett, fel kellett számolni a közös ügyeket — másrészt a két ország gazdaságilag bizonyos fokig továbbra is egymásra volt utalva. Ausztria katasztrofális közellátási helyzete nem nélkülözhette a magyar élelmiszerszállítmányokat — és a teljesen elszigetelt Magyarországnak is szüksége volt Ausztria ipari termékeire, felszereléseire. A két ország kapcsolatának fenntartására irányuló törekvéseket a gazdasági érdekeken túl a két ország sok tekintetben hasonló politikai helyzete is indokolta. Ausztria is, mint Magyarország konfliktusban állt a környező országokkal és legyőzött országként az antant hatalmak leplezetlen elnyomásától szenvedett. Mindkét országban hasonló jellegű forradalom zajlott le 1918 őszén, s a bécsi munkásosztály és a kormányban is helyet foglaló osztrák szociáldemokraták érthető érdeklődéssel kísérték figyelemmel a Magyar Tanácsköztársaság eseményeit. Ugyanakkor azonban, amikor a továbblendülő magyar forradalom az osztrák baloldal részéről a rokonszenv nyilvánítás és támogatás számos jelével találkozott, Bécs lett a magyar ellenforradalmárok egyik gyülekezőhelye is. Különös súlyt adott a magyar ellenforradalom bécsi szervezkedésének, hogy Bécs lett az entente által szervezett Délkeleteurópai ellenforradalom központja is: itt működtek az entente bizottságok. Bécsnek tehát különleges szerep jutott a magyar forradalom továbbfejlődése, illetve a bukására törő erők szempontjából egyaránt. Az osztrák jobboldalon túl az ellenforradalom nemzetközi erői, az entente hatalmak erős nyomás alatt tartották a magyarországi ügyek megítélése tekintetében az osztrák kormányt. Eszköz volt