Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba 77 ellen emeltek szót, Jánffy az egész Birodalmat független, önálló országok szövetségévé kívánta felbontani, amit a Schwarzenberg kormány eleve elfogadhatatlannak minősített. Jánffy emlékiratát azzal a megjegyzéssel tették félre, hogy az „szeparatista", s így tárgyalásra nem érdemes. Voltak azonban olyan emlékiratok is, amelyek a Schwarzenberg kormány centralista programjából indultak ki, s a kormányban azt a benyomást kelthették, hogy a hazai lakosság egyes rétegeiben ez a program visszhangra talált. Az egyik ilyen a híres szótárszerkesztő Fogarasi jánostói származott.

45 Fogarasi — aki egyébként jogász volt — Kossuth pénzügyminisztériumában tanácsosként működött. Amikor a magyar kormány 1848 december végén Pestet elhagyta, ő a városban maradt. Pálfordulásához talán némi magyarázatot nyújt az a körülmény, hogy sógora volt annak a Járy (Tretter) Györgynek, aki Stadionnak volt egyik magyarországi bizalmi férfia. Fogarasi emlékiratában megkísérli a Schwarzenberg kormány centralista programját a magyar alkotmánnyal (az 1848. évi törvényekkel is) összeegyeztetni. Elfogadja a birodalmi minisztériumot és a birodalmi gyűlést a Monarchia egységes kormányzata és törvényhozása számára. Ezek hatáskörébe utalja a külügyeket, a hadügyet, a pénzügyet, a vám- és postaügyet, a tengeri (vagy esetleg az egész!) kereskedelemügyet, s az egyes államok vagy nemzetek közötti vitás ügyeket. A központi kormányzat és törvényhozás azonban nem avatkozhat bele Fogarasi szerint az egyes államok belügyeibe. Azt javasolja, hogy mindegyik államban független nemzeti kormányzatot (minisztériumot) és országgyűlést hozzanak létre. Az országgyűlések a törvényeket az illető ország többségi nyelvén* hozzák. A minisztériumok több honos nyelvet is használhatnak. A birodalmi törvényhozás és kormányzat nyelve Fogarasi szerint a német lenne. A községek és járások közigazgatási nyelvüket szabadon választhatnák meg. Az egyes országok kormányzatának élén helytartók vagy kormányzók állnának. A legnehezebben megoldható kérdés szerinte: hogyan járuljanak hozzá az egyes országok a központi kormányzat költségeihez? Ez azért nehéz, mert az egyes országok adójövedelmei igen különbözők. A megoldást a közvetett adókban találja meg. Szerinte ilyen módon nem is lenne szükség arra, hogy az államadósságot az egyes országok között felosszák. — A katonaállítás minden országban egyformán, a népességszám alapul vételével történnék. A birodalmi gyűlésbe az egyes országok egyenlő számú képviselőt küldenének, hogy egyik ország se kerülhessen túlsúlyba. Az egyes országok és a birodalmi kormány ill. az országok és a birodalmi gyűlés között felmerülő vitás esetekben egy államellenőrző hatóság döntene, amelybe az egyes országgyűlések küldenének egyenlő számban tagokat, életfogytig szóló megbízatással. Ennek a hatóságnak a feladata lenne az alkotmány megtartása felett őrködni. Az egyes országok határainak kijelölésénél a történeti szempontot kell figyelembe venni. Egyes esetekben meg lehetne engedni a lakosságnak, hogy szavazással döntsön afelett, melyik országhoz kíván csatlakozni. Külön állami létet csak olyan népek igényelhetnek, amelyek saját parlamentet és minisztériumot képesek fenntartani, a lakosok túlzott megterhelése nélkül. Kezdetnek három ország szervezését javasolja: egy német-szláv, egy magyar-erdélyi és egy olasz országét. Arra az esetre azonban, ha kisebb alakulatokat kívánnának létrehozni, Jánffyhoz hasonlóan hét országra osztaná a Birodalmat, s ez esetben Erdély és Horvátország Magyarországtól külön koronaországok lennének. Fogarasi azt állítja, hogy egy ilyen újjászervezéssel a Birodalmat erőssé és hatalmassá lehetne tenni, a népeket pedig meg lehetne nyugtatni, mert nemcsak belügyeiket intézhetnék független módon, hanem minden külső ügyre is egyenlő befolyást gyakorolnának — tehát azt az érvet hangoztatja, amire Ferenc József az olmützi alkotmány kihirdetése után Magyarországgal kapcsolatban hivatkozott. Ami Magyarországot illeti, az Fogarasi szerint az új Birodalomban nemcsak, az 1848-i törvények jótéteményeit élvezhetné, hanem az eddigieknél több jogot kapna, hiszen részt vehetne a Monarchia minden közös ügyének intézésében. Még egyes országrészek Ül. társországok elvesztése is csak látszólagos .lenne, mert csak a belügyeket választanák szét, ami pedig mindegyik fél számára előnyös, viszont a legfontosabb államügyekben ismét — s még jobban, mint eddig — egymásra találnának. Az új alkotmány kidolgozásánának módjára nézve Fogarasi azt ajánlja, hogy hozzanak létre az olasz tartományokban országképviseletet, s az, valamint a magyar és a kremsieri osztrák, e három parlament válasszon egyenlő számban megbízottakat, akik az új alkotmányt a fentieknek megfelelően kidolgoznák és szentesítés végett az uralkodó elé terjesztenék. Lásd a 6, sz, iratot.