Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.
72 v Sashegyi Oszkár De a konzervatívok egyelőre nem is tudtak olyan akcióprogramot kialakítani, amelyet a Schwarzenberg-kormány politikai programjának keretébe be tudtak volna állítani. E tekintetben a konzervatív tábor egyes csoportjai között jelentős eltérések is mutatkoztak. A konzervatív emlékiratok sorát a párt legreakciósabb szárnyát képviselő nyéki Németh János írásai nyitják meg. A Martinovics-per hírhedt királyi ügyészének fia, a pozsonyi váltótörvényszék elnöke, 1849. január 11-én négy emlékiratot nyújtott át Kempen pozsonyi katonai kerületi parancsnoknak, aki azokat minden bizonnyal Windischgrätzhez továbbította. Ezek egyike annak a korábbi íratnak másolata, amelyet Németh még az áprilisi törvények szentesítése előtt nyújtott át István főherceg nádornak, s amelyben az úrbériség eltörlésével kapcsolatban azt javasolta, hogy a váltságösszeg felét a felszabadított jobbágy viselje. 22 (A nádor az ő sugalmazására- igyekezett a törvény szentesítését megakadályozni.) Másik emlékiratában 23 a már szentesített törvény érvénytelenítését s a helytartótanács és a kamara visszaállítását kívánja. A közös ügyek intézésére nézve egy további emlékiratban tesz javaslatot. 24 Eszerint ezek intézésének módját egy külön e célra összehívandó bizottságnak kellene kidolgoznia, majd e tervezetet egy összbirodalmi kongresszus elé terjeszthetnék. Ezt megelőzően össze kellene hívni az egyes tartományok gyűléseit, s azok követeket küldenének az összbirodalmi kongresszusra. Magyarország belső kormányzatát illető nézeteit Németh negyedik emlékiratában 25 fejti ki. Szerinte vissza kell állítani az ősi, arisztokratikus alkotmányt. Ha a nemesség visszakaphatja előjogait (a kor megkövetelte módosításokkal), a tapasztaltakból okulva, az uralkodóban látja majd legerősebb támaszát, mint ahogy másrészt a trón helyzetét is csak egy befolyásos arisztokrácia szilárdíthatja meg. Ezért — annak ellenére, hogy az október 20-i, november 6-i és december 2-i császári manifesztumok kimondották a jobbágyfelszabadítás érvényes voltát — feltétlenül szükségesnek tartja a még részben fennálló földesúri jogviszony további fenntartását. Korábbi javaslatához híven azt tanácsolja, hárítsák az úrbéri kárpótlás terheinek egy részét a jobbágyok vállaira. így aztán — véli — a volt jobbágyok közül sokan inkább megmaradnak majd a földesúri kötelékben, mintsem hogy készpénzzel váltsák meg magukat. Németh szerint a jogszolgáltatást is fenn kellene tartani régi formájában; hiszen azt nem lenne célszerű a községekre bízni, ha pedig az állam létesítene helyi bíróságokat, az azzal járó költségek a volt jobbágyok számára terhesebbek lennének, mint amennyi könnyebbséget számukra — elméletileg — felszabadulásuk jelent. Németh János tehát — aki korlátoltságában, alantas indulataiban valóban apjára emlékeztet — 1849-ben még mindig a reformkori országgyűlések legreakciósabb képviselőinek érvelését visszhangozta. Emlékiratait — éppen szélsőségesen reakcionárius voltuk miatt — nemcsak az osztrák minisztérium, de még Windischgrätz sem méltatta figyelemre. Németh Jánossal szemben Dessewffy Emil a konzervatívok koncepcióját a maga módján „korszerűsíteni" igyekezett. A vezérférfiakkal (Apponyival és Jósikával) ellentétben ő már 1848 októberében két emlékiratot nyújtott át Schwarzenbergnek a magyar forradalom leverésének módozatairól, ill. az ellenforradalmi kormányzat berendezkedésének taktikájáról. 26 Ezek az akkori magyarországi viszonyokból indulnak ki, s bennük természetesen még nyoma sem található az osztrák minisztérium magyarországi politikájával szembeni állásfoglalásnak. A magyar konzervatívoknak ez a legerélyesebb és legagilisabb képviselője mindenesetre már akkor leszögezi, hogy Magyarországon egyelőre katonai provizórium bevezetésére van szükség. Pest megszállása után — javasolja a másodikban — sor kerülhet az „alkotmányossághoz való visszatérésre", magyar miniszterelnök kinevezésére. A birodalom egysége érdekében azonban az 1848-i törvényeket hatályon kívül kell helyezni. Dessewffy harmadik, 1849 január végén kelt emlékirata 27 a minisztérium programjával 22 „Erläuterungen über Urbarial—Verhältnisse". O. L. D 8. ad 5/P. A. S. 23 „Ansichten über Ungarns Regierungsform". Uo. 24 , T Erläuterungen in Betreff der neu constituirenden Regierungsform in Ungarn". Uo. Szövegét lásd itt: 4/a. sz. irat. 25 „Allgemeine Beweggründe zur Wiederherstellung der Grundlage der uralten Verfassung Ungarns: der Aristocratie". Uo. Szövegét lásd itt: 4/b. sz. irat. 28 Andics i. m. IL k. 160. 1. ill. 172.1. 27 Kiadta Wertheimer Ede: Neue Beiträge zur Geschichte der ungarischen Altkonservativen. Ungarische Rundschau 1915, 848. 1., magyarul ugyanő: Új adatok a magyar ókonzervatívok történetéhez. Történeti Szemle 1915, 558. 1., majd Andics i. m. II. k. 266. 1. — Andks a keltezetlen, s Wertheimer szerint január végén kelt emlékiratot január elejére helyezi, tévesen. Minthogy Dessewffy erről az emlékiratáról Szécsennek január 24-én írt levelében tesz említést, valószínű, hogy az emlékirat közvetlenül ezt megelőzően kelt.
