Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

68 Sashegyi Oszkár ügyelete alá rendeljék, s azok útján a tábornagy kezében összpontosítsák, akinek viszont a bécsi minisztériummal kell közvetlen összeköttetésben lennie. Ennek érdekében Kübeck azt tanácsolta, hogy vagy a minisztérium küldjön megfelelő személyt Windischgrätzhez, vagy az utóbbi küldje egyik bizalmasát Bécsbe, a felmerülő kérdések megtárgyalása végett. Kübeck álláspontja lényegesen közelebb állt Windischgratzéhez és a magyar konzervatívokéhoz, mint Stadion ül. Rosenfeld koncepciója. Különvéleménye a miniszter és a tábornagy közötti vitában az utóbbi esélyeit javította. De a minisztertanácson belül is merültek fel meggondolások a Rosenfeld-tervvel szemben, elsősorban Kulmer részéről. Stadion a január 6-i minisztertanácsban a Kübeck-bizottságnak egyelőre csak az összetételét ismertette. Kulmer már ezzel sem értett egyet, kifogásolta, hogy a magyarok sorsa felett csak németek határozzanak — ez már eleve bizalmatlanságot keltene a magyarságban, éppen olyan időben, amikor a „nil pro nobis sine nobis" jelmondata divatozik. Kulmer arra kérte a belügyminisztert, igyekezzék megnyerni néhány „jóérzelmű és világosfejű" magyart is a bizottságban való közreműködés számára. Ö elsősorban Jósika Samu és Apponyi György részvételére gondolt.

11 Stadion ugyanakkor — Kübeck intenciójának megfelelően — javaslatot tett egy miniszteri hivatalnok kiküldésére Windischgrätz mellé, abból a célból, hogy Magyarország ideiglenes közigazgatásának olyan irányt adjanak, amely az összmonarchia érdekeinek megfelel. Ezt a javaslatot azonban a minisztertanács elvetette, nem csak azért, mert nem talált e feladatra alkalmas személyt, hanem azért is, mert nem akart ujjat húzni Windischgrätzcel, aki idő közben az ország katonai kormányzatát már Rousseau tábornok és Torkos Mihály udvari tanácsos — két megbízhatónak tartott személy — segítségével kezébe vette. Schwarzenberg a minisztertanácsnak ezen az ülésén vetette fel egy magyar miniszter kinevezésének a kérdését. A miniszterek egyelőre úgy határoztak, hogy erre nézve Kulmer tegyen majd személyi javaslatot. Kulmer viszont rámutatott arra, hogy mielőtt a miniszteri tárca betöltése ügyében tárgyalásokat folytatna, s mielőtt beszélne a magyar kérdéssel foglalkozó bizottságba meghívandó magyar férfiakkal, meg kell állapítani az irányelveket, amelyeket a minisztérium Magyarországgal szemben követni akar. Ezekre az irányelvekre nézve mindjárt előterjesztést is tett,- s a minisztertanács azt elfogadta. Eszerint Magyarország integritását (a társországok és Erdély nélkül) érintetlenül kell hagyni, s a nemzetiségi szempontok szerinti esetleges felosztás kérdését nem kell elővenni mindaddig, amíg az ország pacifikálása meg nem történt. Azután majd figyelembe lehet venni a lakosságnak a felosztással kapcsolatos kívánságait. Addig azonban szabályozni kell Magyarországnak a birodalomhoz való viszonyát, még pedig ugyanolyan módon, ahogyan Horvátország közjogi helyzetét szándékoztak szabályozni. A személyi szabadságjogokat és politikai jogokat ugyanúgy kell megszabni, mint Ausztriában. A márciusi vívmányokat mindenesetre tárgytalannak kell tekinteni.

12 A január 6-i minisztertanácsban tehát fordulat következett be, 'amihez Kulmer adta a végső lökést. Elhatározták, hogy tárgyalni kezdenek magyar konzervatívokkal, s e tárgyalások sikere érdekében olyan feltételeket igyekeztek szabni, amelyek azok számára nem voltak eleve elfogadhatatlanok. , Kübeck javaslataival, Stadion előterjesztése alapján, a január 9-i minisztertanács foglalkozott. Ekkor határozatba ment, hogy a szóbanforgó javaslatokat megküldik Windischgrätznek, véleménynyilvánítás végett. Brück szóvá tette, hogy ez alkalommal a tábornaggyal közölni kell: a minisztérium nem szándékozik eltörölni a magyar alkotmányt. Kübeck érvei tehát egyelőre eldöntötték az alkotmány feletti vitát, a minisztérium elhatárolta magát a Rosenberg-féle elképzelésektől és a sajtóban a minisztérium szándékáról terjesztett nézetektől. Persze Kübeck javaslatainak figyelmes olvasója arról is meggyőződhetett, hogy a magyar alkotmány fennmaradásának ezen az úton is csak igen korlátozott lehetőségei voltak. A minisztérium álláspontjának kialakításában Kübeck érvein kívül természetesen Windischgrätz politikai -taktikájának is szerepe volt, aki elhibázottnak tartotta volna, ha a szabadságharc e kritikus időszakában a magyar néptömegekben „időszerűtlen kormánynyilatkozatok és intézkedések által" a végsőkig fokozzák az ellenállás szellemét. Ebben a minisztertanácsban Stadionnak csak azt sikerült (Bach támogatásával) keresztülvinnie, hogy elhatározták, felszólítják Windischgrätzet, szüntesse _ meg a nyelvi kérdésben a nemzetiségiek által hangoztatott panaszok okait.

13 Stadion másnap, január 10-én tett eleget a minisztertanács határozatának: megküldte Windischgrätznek 11 Walter: Von Windischgrätz 86. 1. 12 Rapant III/l. k. 306—307. 1. 13 Walter: Von Windischgrätz 87—88. 1.