Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

64 Sashegyi Oszkár 12-én kiegészítésként csatolt javaslatai

3 voltak. Mailáth tervezetének lényege az, hogy Magyarországot nemzetiségek szerinti kerületekre kell felosztani, s e kerületek közigazgatásának élére főbiztosokat kell kinevezni, azzal a feladattal, hogy kerületüknek az összbirodalommal való szorosabb kapcsolatát kiépítsék. Később majd össze lehetne hívni az egyes kerületek tartományi gyűléseit, s azok követeket küldhetnének a birodalmi gyűlésbe. — Az osztrák minisztertanács Mailáth javaslatait 1848 december 16-i ülésén tárgyalta. Az ügy előadója Kulmer Ferenc báró tárca nélküli miniszter, a kabinet horvát ügyekkel foglalkozó, de magyar ügyekben is referáló tagja volt. Kulmer — aki csak a december 12-Í utasítástervezeteket és a főbiztosok kinevezésére tett személyi javaslatokat ismerte — csupán általános észrevételeket tett azokra.

4 Azzal kezdte: amíg a kormány nem döntött véglegesen Magyarország újjászervezésének, jövőbeli közigazgatásának és a Monarchián belüli helyzetének, valamint az átszervezés végrehajtása módozatainak kérdéséről, egyetlen olyan lépést sem tehet, amelyről nincs eleve meggyőződve, hogy összhangban lesz majd a végleges átszervezéssel. Magyarországot egy ideig katonailag kellene kormányoznia Windischgrätznek, s csak egynéhány királyi biztost kellene kineveznie ideiglenes jelleggel. E biztosóknak csak arról kellene gondoskodniuk, hogy kerületükben a közigazgatás fennakadás nélkül folytatódjék, hogy az adókat behajtsák, hogy Windischgrätz parancsait végrehajtsák, s legfeljebb olyan rendszabályokra nézve tehetnének javaslatokat, amelyek az átszervezést nem keresztezik. Ha a biztosok működése csupán erre szorítkozik, könnyebb lesz vállalkozókat találni, hiszen egész Magyarország számára elég lenne néhány királyi biztos, s az ügyintézés fennakadás nélküli folytatására olyanok is készek lesznek, akik egy már most elhatározott új rendszer végrehajtásához nem nyújtanának segédkezet. Kulmer csatolta referátumához azoknak a férfiaknak a névjegyzékét, akiket szerinte a meghódított megyékben alkalmazhatnának-, valamint ama „lázadók listáját, akiket elfogatásra javasolt. A horvát miniszter egyrészt óvta a kormányt attól, hogy ideiglenes jelleggel elhamarkodott politikai lépéseket tegyen, másrészt nyomatékosan sürgette a végleges döntést Magyarország jövendő sorsáról. Ezt véleménye szerint úgy lehet a legbiztosabban és leggyorsabban előkészíteni, ha már most egyenként bizalmasan felszólítják Magyarország notabilitásai közül a legkiválóbb „jóérzelmű", a szükséges ismeretekkel rendelkező férfiakat, tegyenek mielőbb kimerítő javaslatokat arra nézve, hogyan kellene az országot a jövőben kormányozni. E javaslatokat azután haladéktalanul tárgyalás alá kell bocsátani, még pedig e férfiak _ bevonásával, s felőlük mielőbb végleges döntést kell hozni, már csak azért is, mert a végrehajtáshoz szükséges ^ közegeket magában az országban kell megtalálni, és megnyerni a megvalósítandó rendszer számára. A javaslatok megvizsgálásakor Mailáth dolgozatát is el lehetne bírálni, annak azonnaH elfogadását, azonban Kulmer a már említett okon kívül azért sem tanácsolta, „weil die durch ihn in Antrag gebrachten Ober-Commissäre durchaus magyarisch gesinnt sind" — mert az általa ajánlott főbiztosok mind magyar érzelműek voltak. 3 Ezek közül a kerületi főbiztosok számára kiadandó általános utasítás tervezetének szövegét közli Steier i. m. II. k. 236. 1., Rapant i. m. II/2. k. 286. 1., Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. II. k. Bp. 1952, 226. 1. — ^A dunabalparti szláv kerület főbiztosának külön utasításából a szlovák területre vonatkozó részt közli Rapant uo., 288. 1., ez utóbbi szövege azonban az Országos Levéltárban található szövegtől eltérő variáns. — A többi kerület főbiztosának utasítás-tervezete és a főbiztosi állások betöltésére vonatkozó javaslat kiadatlan. Az Országos Levéltárban levő eredeti tervezetek jelzete: D 8. K. k. Armee—

Ober—Commando Feldmarschall Alfred Fürst zu Windischgrätz, Politische und administrative Section, 1848:5. sz. Ezeket a Mailáth-féle tervezeteket, az ugyanitt fekvő egyéb emlékiratokkal együtt használta Berzeviczy Albert, „Az absolutismus kora Magyarországon" c. művének megírásakor. Ezután évtizedekig lappangtak, s csak a legutóbbi levéltári rendezési munkák során kerültek vissza eredeti helyükre. 4 A minisztertanácsnak a jegyzőkönyv alapján adott leírását lásd Walter, Friedrich: Von Windischgrätz über Weiden zu Haynau. Wiener Regierung und Armee—

Oberkommando in Ungarn 1849/50., a „Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission" 3. kötetében (Walter, Fr. — Steinacker, H.: Die Nationalitätenfrage im alten Ungarn und die Südostpolitik Wiens), München 1959, 84—85. 1. A minisztertanácsi jegyzőkönyv szövegét kiadta Rapant i. m. III/2. k. 329—330. 1. — Az Országos Levéltárban Mailáth eredeti tervezetei mellett fekszik Kulmer referátumának eredeti szövege is, így annak tartalmát pontosabban ismertethetjük, mint a rövid kivonatot adó minisztertanácsi jegyzőkönyv, és mint Berzeviczy I. k. 75. 1., aki Kulmer referátumának szövegét látta, de tévesen azt hitte, hogy az Windischgrätz tájékoztatására készült.