Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba 65 Referátumának végén Kulmer néhány személyi javaslatot is tett. Szerinte Duschek ideiglenesen tovább vezethetné a magyar „kamarát", nagy szakmai jártasságára való tekintettel, s mert a magyar kormányt csak anyagi kényszerből szolgálta ki utolsó pillanatig. A minisztertanácsi jegyzőkönyv megörökítette Kulmernek egy olyan szóbeli közlését, amelyet a referátum felolvasása után tett. Eszerint Kulmer beszélt Nagy Pál volt ellenzéki vezérrel, s Nagy Pál is szükségszerűnek ismerte el a minisztérium abbeli szándékát, hogy Magyarország nemzetiségek szerinti felosztását végrehajtsa. Ezután Schwarzenberg miniszterelnök felolvasta Mailáth november 29-én benyújtott, s az ő kezénél levő emlékiratát, amit Kulmer nem ismert. Ebből a miniszterek megállapították, hogy Mailáth és Kulmer nézetei a lényegüket tekintve megegyeznek. Egyetértettek Kulmer javaslataival, csak Ph. Krauss pénzügyminiszter nyilvánította ki azt a kívánságát, hogy az országot már kezdettől fogva ne csak katonailag kormányozzák. A pénzügyigazgatásra a katonaságnak ne legyen befolyása, s a jogszolgáltatás területén is csak a katonai és hadbíróságok legyenek katonai irányítás alatt. A megyéket hagyják meg a politikai igazgatás terén- gyakorolt funkciójukban, s ezért Windischgrätz tegyen javaslatokat a megyei állások betöltésére nézve, s ezekben legyen tekintettel a nemzetiségekre is. Végül is a minisztertanács abban egyezett meg, hogy Kulmer nézeteit és Krauss kívánságait közli Windischgrätz-cel. S valóban, Kulmer referátuma december 19-én már Windischgrätz főhadiszállásán feküdt.

5 Bizonyosra vehető, hogy az ezt követő hetekben keletkezett emlékiratok nagy része a kormány felszólítására, részben Kulmer személyes rábeszélésére íródott. Stadion belügyminiszter — a december 27-i minisztertanácsban tett bejelentése szerint

6 — maga is több, a magyar viszonyokkal ismerős férfiúval tárgyalt (ha nem is magyarokkal). Ez alkalommal terjesztette a minisztertanács elé Rosen féld Károly Lajos udvari tanácsos emlékiratát Magyarországnak és Erdélynek a Monarchiához való szerves hozzákapcsolásáról. Az erdélyi szász származású Rosenfeld éveken át volt a Ferdinánd helyett kormányzó Staatskonferenz magyar és erdélyi osztályának előadója, tehát a legmagasabb szinten vett részt a magyarországi és erdélyi ügyek intézésében, s legújabban a Stadion belügyminiszterhez közelálló Presse c. bécsi napilap számára írt a miniszter politikáját támogató vezércikkeket. Stadion a minisztertanácsban kijelentette, hogy a Mailáth-terv túlságosan is az^ 1848 előtti -magyarországi viszonyokra van alapozva, s nem felel meg a kor változott követelményeinek, nem szolgálja eléggé a birodalom tervbe vett egységesítését. Ezzel szemben a Rosenfeld-terv teljes mértékben elnyerte tetszését. Rosenfeld emlékirata

7 — a december 16-i minisztertanács határozatának megfelelően — abból indul ki, hogy Magyarország felosztását, a nemzetiségek szerinti kerületek kialakítását a katonai megszállással egyidejűleg kell végrehajtani, azonnal meg kell tehát határozni, melyek legyenek az új tartományok határai. Az egyes tartományoknak a bécsi minisztériummal való közvetlen összeköttetését, közigazgatási alárendelését is azonnal életbe kell léptetni. Rosenfeld attól tartott, hogy ennek az alárendelésnek a késleltetése veszélyeztetné a cél elérését. Ha tehát a magyar minisztérium helyébe bármely más országos közigazgatási hatóság lépne, az csak arra adna alkalmat szerinte, hogy a magyar pártok kieszközöljék annak végleges megtartását a hadiállapot megszűnte után, ami pedig a dualizmus folytatását jelentené, s újabb tápot adna a magyar szeparatista törekvéseknek. Külön kell tehát választani egymástól a főbb nemzetiségi csoportokat, s azok területein egymástól független tartományokat kell kialakítani, amelyek belső ügyeiket nemzeti alapon intézhetik. Amint az új rendszer meggyökeresedett, össze lehet hívni a tartományi gyűléseket, és megtörténhet az összbirodalmi gyűléshez való csatlakozás i$. Rosenfeld mellékelte emlékiratához az általa elképzelt területi felosztás vázlatát.

8 Az ő felosztási terve elsősorban néprajzi, másodsorban földrajzi tényezőket vesz figyelembe, szemben a főként közigazgatási szempontú Mailáth-féle felosztással. így Mailáth egy dunajobbparti kerület kialakítását tervezte, túlnyomóan magyar lakossággal, de — a történelmi megyehatárok megtartása következtében — erős német kisebbséggel. Rosenfeld ezzel szemben külön nyugati német tartomány szervezését javasolta, Pozsony, Mosón, Sopron, Vas és Győr megyékből, 5 Feljegyzés a referátum eredeti példányán. 8 Az 1848. december 27-i minisztertanács jegyzőkönyvének szövegét kiadta' Rapant i. m. III/2. k. 420. 1. 7 Helfen i. m. IV/1. k. Anhang 41. L, Rapant i. m. III/2. k. 414. 1., magyarul Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben. Bp. é. n. II. k. 145. 1. 8 Kiadta Lades, Hans: Die Nationalitätenfrage im Karpatenraum. Wien 1941, 153. 1. és utána Rapant III/2. k. 417. 1. 5 Levéltári Közlemények