Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Tóth Tibor: A szocializált gazdaságok szervezete Somogy megyében 1919-ben / 37–62. o.
46 Tóth Tibor tári okmányokat, minden hónap 2-ig a járási felügyelőséghez fel kellett terjeszteni. A gazdaságok pénzszükségletét a járási gazdasági felügyelőség pénztárából fedezték, és az igényt minden hónap 21-ig kellett bejelenteni. A tervezet az anyag és leltárszámadás folyamatos vezetésével is foglalkozott. A gazdaságok által havonként beküldött jelentésekből állította össze a járási számtartási felügyelőség az egyes gazdaságok, illetve az egész járás havi és negyedévi nyersmérlegét, amit minden hónap, illetve negyedév végén a megyei Központnak kellett felterjeszteni. A gazdaságok egymásközötti, vagy idegen szervekkel, személyekkel kapcsolatos mindenféle kereskedelmi és pénzügyi műveletét közvetlenül a járási felügyelőség intézte. Ez gyakorlatilag a központi könyvelés teljes ellenőrző szerepét, illetve a maximális áron történő könyvjóváírás rendszerét jelentette. Az ennyire megkötött pénzkezelés a gazdálkodás komoly akadályát képezte. Éppen ez indította a járási számtartási felügyelőséget arra, hogy máj. 20-i kelettel egy új számviteli tervezetet készítsen. 49 Indokolásukban azért tartják szükségesnek az új tervezet elkészítését, „ .. . mert nagy hátránnyal, idő- és költségveszteséggel járna, ha a gazdatiszt minden egyes előforduló esetben a kisebb bevételekből származó összeget rögtön a kerületi pénztárba tartozna beszállítani, vagy viszont a kisebb kifizetéseket esetről-esetre onnan vehetné fel, vagy vétethetné fel, hanem ezen célra a kerületi pénztár a gazdaságoknak folyószámla szerinti elszámolásra bizonyos összeget folyósít és ezen összegek elszámolására az . . . »Elszámolási napló« nyomtatványt használja." Az elszámolás és a pénzkezelés módja gazdaságonként nagyjából változatlan maradt. Ez a harmadik pénzkezelési utasítás' azonban egy új szerv megjelenéséről is tudósít, a főintézőségekhez beosztott kerületi számvevőségről. 4. A gazdaságok szocializálásával és a járási felügyelőség átszervezésével egyidőben hét főintézőséget is létrehoztak az igali járásban. A létrehozásnál a gazdálkodás és a területi elhelyezkedés szempontjait egyaránt figyelembe vették. A már korábban is egységes vezetés alatt álló, és több részre tagolódó uradalmakat változatlanul, most már főintézőségként együtt tartották (Gölle központtal a volt piarista mernyei uradalom). Ahol erre a birtokok kisebb terjedelménél fogva nem nyílott lehetőség, ott a centrálisán elhelyezkedő uradalmak lettek a főintézőségek székhelyei. Az egy-egy ilyen kerület élén álló főintéző egyúttal megmaradt korábbi gazdaságának vezetője is, de megnőtt feladatainak ellátása érdekében már kezdettől fogva bizonyos számú segédszemélyzetet neveztek ki mellé. A főintéző feladata a harmadik pénzkezelési utasítás megjelenéséig a szakmai felügyelet ellátása, a központi rendelkezések maradéktalan végrehajtásának ellenőrzése volt. A gazdaságok a pénzügyi jelentéseket kivéve a főintézőn át érintkeztek a járási gazdasági felügyelőséggel, ugyanakkor ők közvetítették a két hetenként megtartott járási értekezleten kapott, vagy írásban megküldött felsőbb utasításokat is. A főintézőknek tevékenységükről és a felügyelet során szerzett tapasztalataikról havonként kétszer, 8-án és 23-án jelentésben kellett beszámolni a járási felügyelőségnek és .a megyei Központnak is. 50 49 Uo. 5fl KÁL, Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 653/1919. sz.
