Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Tóth Tibor: A szocializált gazdaságok szervezete Somogy megyében 1919-ben / 37–62. o.

A szocializált gazdaságok szervezete Somogy megyében 1919-ben 45 dtaságvezetők megterhelését.

47 Szükségképpeni volt tehát az, hogy az ügyintézés egyre több restanciával birkózzék, ami végül is a gazdálkodás áttekinthetőségének ment a rovására. A gazdaság vezetésével kapcsolatos intézői faladatok három részre oszlottak. Elsősorban meg kellett szerveznie az üzem termelését. Munkatervet kellett készítenie, amely magába foglalta az összes elvégzendő mezei munkát, az állattenyésztéssel kapcsolatos feladatokat és a háborús visszaesés miaut nagyon sürgőssé váló ingatlan felújításokat. A munkák menetének megtervezése mellett gondoskodnia kellett a szükséges munkaerő biztosításáról is. A végzett munkákról hetenként a főintézőségek, május végétől körzeti gazdasági vezetőségek útján , jelentést kellett tenni a járási gazdasági felügyelőséghez. Az előre elkészített formanyomtatványokon a gabonák, kapások, a vetett takarmány, szőlészet, az állatállomány és a pénzkezelés helyzetét érintő feljegyzéseknek volt helye. A rendes heti jelentések mellett általában havonként kértek egy-egy összesítő feljegyzést. A másik és nagyobb munkát igénylő feladat a gazdaság pénzügyi vezetése volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a pénzkezelésre vonatkozóan több, egymást követően készült helyi utasítás is rendelkezésünkre áll. Ezek alapján könnyen nyomon követhetjük a gazdálkodás fejlődésének egyes állomásait. A már többször hivatkozott Ügyviteli szabályzat tervezettel együtt, annak mellékleteként, készült egy feljegyzés az irodai ügykezelés, a számvitel és a pénzkezelés megszervezésére is. Eszerint az irodai ügykezelés és a számvitel vezetése a gazdatiszt és a beosztott segédszemélyzet kötelessége lett volna. A pénzkezelést azonban a gazdatiszt mellé választott pénztárosra kívánták bízni. Járási szövetkezeti vezetés még nem lévén, az egyes gazdaságok függetlenségéből következően a számvitelnek két részét, a gazdaságit, tehát a belsőt, és a kereskedelmit, tehát a külső számvitelt különböztették meg. A járási gazdasági és számtartási felügyelőség kialakítása után, minthogy minden kereskedelmi tevékenység az új járási szerv közbejöttével zajlott le, a számvitelnek a későbbiek során csak a belső, gazdasági oldala maradt meg. A pénzszükséglet meghatározása és" az utalványozás a gazdatiszt javaslatára a rendes, heti vezetőségi ülésen történt volna. A kronologikusan vezetett pénztárnapló rovancsolására is ilyen alkalmakkor került volna sor. Az~adódó pénztári maradványok a házipénztári készletek kivételével minden alkalommal a megyei Központhoz kerültek volna, ugyancsak havonként fel kellett volna terjeszteni a pénztárnapló kivonatát is. A gazdatisztek harmadik részfeladata a gazdaság ingó- és ingatlan leltárainak a folyamatos vezetése volt, ami a beszerzendő nyomtatványok jegyzékét tekintve, a korábbi uradalmi leltárszámadások módszerei szerint történt volna. A nagy bürokratikus megterhelés és az önelszámoltató rendszer megszűntetése miatt új számviteli utasításra volt szükség. Központi rendelkezés hiányában a járási számtartási felügyelőség vezetője, Horgas Béla és főkönyvelője, Nagy Lajos 1919. ápr. 24-én dolgozta ki az új számviteli tervezetet.

48 Ebben elhatárolták az egyes gazdaságok és a járási szervek ügyrendjét. A gazdaságvezetőknek csak az elszámolási naplót kellett vezetniök, amit, csatolva hozzá a pénz47 Vö. Szigetvári i. m. (1959) 195. 1. és még: KÁL, Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 1111/1919. sz. 48 KÁL, Igali járási számtartási felügyelő iratai. 1919. ápr.—aug.