Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - KRÓNIKA - Ember Győző: Kossányi Béla (1894–1968) / 360–361. o.

Krónika 359 hivatalban lévő tagja, Szedő Antal elvtárs lett. Végül megtárgyalta a Végrehajtó Bizottság a következő kongresszus színhelyének és az alelnök személyének kérdését: a VB előző ülésének álláspontja alapján, 1972-re a Kongresszust Moszkvában javasolta megtartani, s európai alelnökévé a Végrehajtó Bizottság Belov elvtársat, a Szovjetunió levéltárainak főigazgatóját javasolta. — Ugyancsak 2-án tartotta ülését a mikrofilm bizottság, mely jóváhagyta A. HLeisinger 4-én megtartandó referátumát. Mindezeket a javaslatokat a Végrehajtó Bizottság a közgyűlés következő napjain terjesztette elő, és azokat a közgyűlés el is fogadta. Elfogadták továbbá a jelölőbizottság által a Nemzetközi Levéltári Tanács Végrehajtó Bizottságán alt és vezetőségének névsorára tett javaslatot is. Ezek szerint a Tanács vezetősége, a következő ciklusra a következőképpen alakult. Elnök: Sancbez Belda, a spanyol levéltárak és könyvtárak főigazgatója; alelnökök: Briceno (Venezuela), Belov (Szovjetunió); VB tagok: Johnson (Anglia), Mommsen (NSZK), Duboscq (Franciaország), Barghava (India), Akita (Ghana), Bein (Izrael), Haitfeld (Dánia), Roads (USA), Biljan (Jugoszlávia). 1972-ig a Végrehajtó Bizottság tagja marad ezen kívül Szedő Antal ís. Ami magát a Kongresszust illeti, annak az eredeti program szerint két fő témája volt: 1. A levéltárakban folyó kutatások megkönnyítése, a kutatási szabályok enyhítése és a mikrofilmezés lehetőségének biztosítása révén (mikrofilm politika). 2. A levéltári mikrofilmezés problémái. Ehhez még két melléktéma járult: 3. A levéltártörténet metodológiája. 4. Az irattárak. Miután szeptember 3-án a spanyol oktatásügyi miniszter a Kongresszust megnyitotta, szeptember 4-én, szerdán került sor a két első téma megvitatására. 1. A levéltári kutatások megkönnyítése. A témát a washingtoni kongresszus vetette fel és egy bizottság foglalkozott vele, mely 1967-ben Koppenhágában, 1968-ban Bernben ülésezett. E bizottság munkája alapján készítette el Kecskeméti Károly a nyomtatásban is megjelent referátumot. Az alapvető kérdés itt az, hogy minél fiatalabb anyagban tegyék lehetővé a kutatást. A történeti kutatás érdeklődése ugyanis az utóbbi időben napjaink történeti eseményei felé fordult, a kutatás időhatára pedig a legtöbb országban 50 év. A referátum azt javasolja, hogy szállíttassék le a kutatás időhatára 30 évre. A mikrofilmezés megkönnyítését illetőleg a főprobléma a tömeges mikrofilmezés: egész állagok, fondok filmezése során vetődik fel. Senki sem vitatja el az országok jogát, hogy egy, történetükre vonatkozó, valamely másik országban keletkezett teljes fondot lefilmezhessenek. De vannak magánosok, intézmények (pl. egyetemek) is, melyek ilyen igényekkel jelentkeznek. A referátum szót emel az ilyen igények kielégítése érdekében, elsősorban természetesen akkor, ha intézmények igényéről van szó. Ajánlja: az intézmények kössenek szerződést a levéltárakkal, hogy a levéltárak mikrofilmezési évi tervét a maguk igényeivel összeegyeztethessék. 2. A mikrofilmezés. Ezt a témát külön, 1967-ben Washingtonban, 1968-ban pedig Budapesten ülésezett bizottság tanulmányozta. A Bizottság véleménye szerint: a) Minél nagyobb számban kell egész fondokat, állagokat mikrofilmezni. b) A lefilmezett iratokról jegyzékeket kell készíteni, ezeket a jegyzékeket ki kell nyomtatni, vagy sokszorosító eljárással minél több példányt kell készíteni belőlük. Az így elkészült példányok álljanak a kutatók rendelkezésére, s a kutatók a jegyzékek alapján bármely lefilmezett iratról kópiát kérhessenek. Ezt az eljárást az Egyesült Államokban az iratok mikrofilmezés útján való közzétételének tekintik. c) Ajánlatos, hogy ha egy kutató olyan iratról kér filmkópiát, amelyet még nem filmeztek le, akkor a filmet készítő intézmény tartsa meg filmtárában a negatív példányt és a rendelőnek pozitív másolatot szolgáltasson ki. d) Alakuljon a mikrofilmezés legjobb levéltári szakértőiből egy öttagú bizottság, melyhez minden intézmény írásban fordulhasson tanácsért, ha mikrofilmező részleg felállítását tervezi, vagy egy meglevő részleg modern technikai felújítására gondol. Ez a bizottság évente egyszer üljön össze, s minden évben szerkesszen működéséről jelentést. A jelentés kinyomtatásának költségeit azok az országok fedezzék, amelyek tagot küldenek a bizottságba. A bizottság javaslatait amerikai levéltáros kollégánk, A. H. Leisinger foglalta össze, refe-