Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - IRODALOM - Eperjessy Géza: Helytörténeti olvasókönyvek / 338–340. o.

Irodalom .339 Nehéz dolga van a recenzensnek, amikor a rendelkezésre álló keretek között nem egyetlen munkát, hanem az eddig mégjelent 10 kötetet kell röviden ismertetnie, s befejezésül még szólni kíván az előkészületben lévőkről, s azokról is, amelyek munkálatai még nem kezdődtek el — abban a reményben, hogy belátható időn belül az ország minden tájegységében az oktatás és ismeretterjesztés szolgálatára fog állni ez a valóban hézagpótló kiadványtípus. Az eddig megjelent kötetek közös vonása, hogy kifejezetten az iskolai oktatás és a lielytörténet iránt érdeklődő nagyközönség számára készültek — tudományos igénnyel, de műfajuknak megfelelően — helyesen — nem a szűkebb értelemben vett szaktudományi célkitűzéssel s apparátussal, hanem tudomány-népszerűsítő szándékkal s eszközökkel. Még a legterjedelmesebb, a mintegy félezer dokumentumot tartalmazó Somogy megyei olvasókönyv is, amelyből az egyetemi és főiskolai oktatók és hallgatók, továbbá a helytörténeti kutatók is kitűnő áttekintést kaphatnak a megye történetéről, elsősorban a középiskolai történelemtanárok, a helytörténeti és honismereti szakkörvezetők és tanulók, valamint az érdeklő olvasóközönség igényeit tartja szem előtt. Utóbbi célkitűzést csaknem minden egyes kötet szerkesztője hangsúlyozottan kiemeli a bevezetőjében. „Célja — írja pl. a Zala megyei kötet összeállítója — hogy a történelemkutatással nem foglalkozó érdeklődők néhány jellemző iratból élményszerűen képeket formálhassanak maguknak..." A Győr megyei kötet összeállítója az oktatási intézmények és a levéltárak közti kapcsolatok intenzívebbé tételét tartja szem előtt „oktatási és forrásközlési segédlet"-nek nevezett műve szerkesztésekor. A Borsod megyei kiadvány szerzője művét „a középiskolai történelemkönyv kiegészítőjének, mintegy illusztrációjának" szánja azzal a céllal, hogy „a múltat életközelségbe hozza, szűkebb hazánk múltján keresztül felkeltse az olvasók történeti érdeklődését". A Békés megyei olvasókönyv kiadói pedig a tanárokat, a szakköröket s „az egyre szélesedő honismereti mozgalom résztvevőit" kívánják támogatni, megismertetve őket „a történelmi források jellemzőivel, a forráselemzés és felhasználás legalapvetőbb tudnivalóival". A fent jelzett célkitűzést kitűnően szolgálják azok — a jobbára — egységes szerkesztési megoldások, melyek az egész sorozatot jellemzik. A szerzők a kötetek anyagát általában a nagy történelmi korszakoknak megfelelően kronológiailag tagolják. Kivétel ebben a vonatkozásban a debreceni olvasókönyv — véleményünk szerint kevésbé szerencsés — megoldása, amely a fontosabb témakörök, így a gazdaság- és társadalomtörténet; iskolázás, oktatás, nevelés; közegészségügy; közművelődés (ezen belül színészet, zeneművészet, népművészet, népszokások) szerint osztja fel gazdag anyagát. A szerzők — természetesen — a helytörténeti dokumentumokat főként saját levéltáruk kincsesbányájából igyekeztek összeválogatni. A XVII. század végétől, illetve a XVIII. század elejétől ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítaniuk. A középkor első századainál viszont a helyi anyag mellett — helyesen — nagy mértékben támaszkodtak a kiadott oklevéltárakra, egyéb forráskiadványokra, az Országos Levéltár egy-egy megye vagy város történetére vonatkozó kútfőire. A „Tájékoztatás az iratközlés módjáról" c. bevezető fejezetben — amelyet csaknem mindegyik kiadványban megtalálunk — lényegében azonos szempontok érvényesülnek. A kiadvány műfaji jellegének megfelelően az iratokat magyar nyelven (ül. magyar fordításban) teszik közzé, csupán néhányat ízelítőül eredeti nyelvén is és fakszimilével együtt. Megfelelő helyen (többnyire lábjegyzetben) közlik az irat eredeti nyelvét, őrzési helyét, vagy ha már megjelent nyomtatásban, a szükséges bibliográfiai adatokat. A műfaj „népszerű" J

'ellegének s a rendelkezésre álló viszonylag szűkebb terjedelemnek megfelelően — ugyancsak lelyesen — az egyes szemelvényeket gyakran nem teljes szövegükben tették közzé, ilyenkor viszont a kihagyást jelölték. A helyneveket mind az eredeti, mind a mai helyesírással közölték. A kötetekben ismeretterjesztő célkitűzésüknek kitűnően megfelelő, szakszerű, ugyanakkor rövid s a „nagyközönség" igényeit valóban jól szolgáló szövegmagyarázatokat és regesztákat találunk az egyes dokumentumokkal kapcsolatban. Igen praktikus az a (Békés megyei kötetben található) megoldás is, hogy az egyes forrásokat megelőző bevezetés (illetőleg ezek együttese) nemcsak magyarázatul, hanem egyúttal a megye összefüggő történetének vázlatául is szolgál. Az egyes kötetek anyagát minden esetben néhány, az eredeti iratokat bemutató fotókópia, nagyobb részüket statisztikai és egyéb táblázatok, a rövidítések és az idegen szavak jegyzéke, a felhasznált irodalom bibliográfiája, név-, tárgy- és helynévmutató és más hasonló, jól használható apparátus; a Somogy megyeit pedig ezenkívül a megye műemlékeinek jegyzéke, továbbá „helytörténeti kalauza" (részletes helytörténeti bibliográfia korszakonként és témánként csoportosítva), valamint a megye „története képekben" c. összeállítás teszik teljessé. A fentebb közölt felsorolás szerint ezideig 10 olvasókönyv jelent meg. Tudomásunk