Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - IRODALOM - Eperjessy Géza: Helytörténeti olvasókönyvek / 338–340. o.

Irodalom 33? dasági ellenőrző tevékenységének legfontosabb eszközét, politikai aktivitásának egyik legfontosabb fórumát. A kötet szerkesztői nem csak a történelem ítéletét mondják ki, hanem mai mindennapjaink problémáira s jövő feladatainkra irányítják a figyelmet, a bevezetés következő, utolsó mondataiban: ,,»A munkásigazgatók jelenléte — hangzott az érvelés — egymagában elég biztosíték, hogy az üzemekben semmi olyan nem történik, ami az újjáépítést... hátráltatná.« Hogy ez a nézet nem volt hibátlan, a történelmi fejlődés is dokumentálja, amikor elindította a szakszervezeti szervek — köztük a vállalati szb-k — jogkörének bővítésére irányuló, máig sem lezárt folyamatát." (141. old.) A bevezető tanulmány legfőbb erényeiről szólván úgy érzem nem hallgathatom el ennek egyik legszembetűnőbb gyengéjét sem. Arra gondolok, hogy a szerkesztők, illetve szerzők nem tudták kivonni magukat a kötetben szereplő szenvedélyes viták hatása alól: maguk is beálltak helyenként vitázónak. Pontosabban fogalmazva: a történetírásnál olyannyira szükséges történelmi távlat hiánya érződik helyenként. A történelmi közelségnek a történetírás szempontjából természetesen vannak előnyei s ez a kötet is élvezi ennek a közelségnek az előnyeit — amelyekre még vissza kívánok térni —, de kénytelen vagyok egy nem helyeselhető^ tünetre felhívni a figyelmet: Lehetséges, hogy az elmúlt húsz esztendőben túlságosan hangsúlyoztuk a két munkáspárt egyesülése előtti időkben közöttük zajlott vitákban a Kommunista Párt állásfoglalásainak a helyességét, s a kötet szerkesztői, illetve szerzői, mikor munkájuk során, a Szociáldemokrata Párt állásfoglalásaiban gyakran nem feltétlenül elvetendő álláspontot ismertek meg, ez önmagában szinte meglepetésként hatott rájuk. Talán ebből a helyzetből következett aztán, hogy a Kommunista Pártnak az üzemi bizottságokkal kapcsolatos, végkifejlődésében kétségkívül helytelen politikájával szemben a szerzők nem egy esetben a Szociáldemokrata Párt — egyébként nem kevésbé helytelen, vagy még helytelenebb, mert rosszul kitűzött stratégiai cél érdekében taktikázó —, álláspontjáról vitatkoznak. A történelmi közelségnek azonban — mint már jeleztem is — nemcsak ilyen jellegű hatásai mutatkoznak ebben a kötetben, hanem előnyei is. Ezt a kötetet, ilyen alapossággal ugyanis csak most lehetett elkészíteni, amikor még élnek azok a kortársak, szereplők, akik információkkal szolgálhatnak olyan vonatkozásokról, amelyekre egy későbbi idő történésze esetleg már hiába keresne, seholsem találna magyarázatokat. Ebből a szempontból is nagy értéket képvisel — minden egyenetlensége ellenére — a kötet névmutatója, amely megérdemli az üzemi bizottságok társadalmi összetételére fényt vető önálló tanulmányban való feldolgozást is. A kötet egyébként gondos, körültekintő munkáról tesz bizonyságot. A szerkesztők általában kronológiai sorrendben közlik az iratokat, amely kronológia azonban már önmagában is az iratok bizonyos események köré csoportosítását eredményezi. Ilyen módon tagolódik nemcsak a bevezetőtanulmány, hanem maga a közölt forrásanyag is hét fejezetre. Az iratok zömét az Országos Levéltár, a Fővárosi Levéltár és a Párttörténeti Intézet anyagából válogatták, de merítettek a többi levéltár, sőt egyes üzemek irataiból is. Értéke a kötetnek, hogy ezeken túl támaszkodik a szereplők visszaemlékezéseire is. Általában szerencsésen oldották meg a szerkesztők az üzemi bizottsági, vagy egyéh értekezleten egyszerű emberek, sokszor nem is egészen pontosan lejegyzett felszólalásainak közlését. A már említett személynévmutató mellett vállalati névmutató is segítségére van a kötetben lapozgató olvasónak. Mint elöljáróban említettem, a kötet szinte a szemem láttára készült s így örömömre szolgál, hogy most forgathatom. Különösen örvendetes az a körülmény, hogy a kötet megjelenése nem lezárása volt a szerkesztők, illetve szerzők kutatómunkájának, hanem csak egyik, bár jelentős, állomása. A szerzői kollektíva egyik tagja az üzemtörténetírás országos szervezése, másik tagja a felszabadulás utáni magyar munkásmozgalom történetének további kutatása útján folytatja a szóban forgó kötetben tárgyalt témát. A kollektíva harmadik tagja viszont, egészen direkt módon célul tűzte ki maga elé az üzemi demokrácia megvalósulásával kapcsolatos történelmi és elméleti kérdések tisztázását. Ebből a célból folytat kutatásokat a szomszédos szocialista országokban is. így remélhetjük, hogy lesz még folytatása is ennek a kötetnek. Szűcs László-