Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

292 Varga Endre Az ügyvédszót vagy maga a peres fél, vagy megbízottja revocalhatta, s a viszszavonás csak az ügyvéd addigi cselekményeit, érvelését semmisítette meg, utána. a pert ugyanaz az ügyvéd vihette tovább. A revocatio az egész érvelés újrakezdését, sőt az allegatiókról az exceptiókra való visszatérést is lehetővé tette,, tehát a pert kezdeti szakaszába vethette vissza.

72 Az ügyvédszó visszavonásánál táblai perekben sokkal gyakrabban alkalmazott perorvoslat a prohibita, a legősibb perorvoslatok egyike. A prohibita,. korszakunkban, a peres felek által a hátrányosnak talált ítélet ellen bejelentett — az ítélet szövege után a perfüzetbe („prohibet" szóval) bejegyzett — tilalom, mely felfüggesztette az ítélet hatályát, s így módot adott a tilalmazónak, hogy újabb bizonyítékok és allegatiok előterjesztésével a részben vagy egészben lezárt pert tovább folytassa. A prohibitának azonban a további érvelés során megfelelő indokát kellett adni, különben a bíróság azt újabb ítélettel elvetette, s ha csak a fél ez ellen — most már bírság kockázatával („cum onere") — a tilalmat meg nem ismételte, az eredeti ítélet jogerőssé vált. A prohibitát tehát (az 1618: 65. te. értelmében) egy fél egy perben, annak egész lefolyása alatt, összesen két ízben alkalmazhatta: először feltétel nélkül, másodszor azzal a kötöttséggel, hogy ha újabb indokai s további érvei sem találnak meghallgatásra, úgy a pervesztés mellett a prohibita (egyébként nem nagy, 6 forint összegű) bírságán is elmarasztalják. (Prohibitaval élni csak a királyi és a báni táblán lehetett, az 1729:38. te. óta e két felső bíróságon is csak az itt ismertetett táblai perekben.)

73 A fenti perorvoslatokat mind a felperes, mind az alperes (s az ingerens és az evictor is) igénybe vehette. Viszont csak a felperesnek állott módjában a (már említett) depositio causae: a per részleges vagy teljes letétele. Az utóbbival ugyan a pert egészében befejezte, s csak új keresetlevéllel, az ellenfél új perbehívatásával kezdhette ismét elülről. Ha azonban keresetének csak bizonyos részét tette le, úgy a pert — esetleg csökkent igényekkel, de szilárdabb hadállásokból — tovább is folytathatta, és sikerrel fejezhette be.

74 72 A fentiekre, az ügyvédszó visszavonására, annak eszközlési módjára és hatályára stb., továbbá az ellenfélnek a visszavonás elleni, szokott tiltakozására, a felek ezzel kapcsolatos vitájára s a vitát rendszerint lezáró táblai ítéletre íd. pl. a Proc. tab. 4—57, 119. és 2310. sz. pereket. Peregyezséggel kapcsolatos ügyvédszó visszavonásra Íd. 4—5148. sz. (Vö. Hármaskönyv II. r. 79—81. c. és 1729 : 39. te.) 73 Az elmondottakra, a prohibita („tiltás", „benntiltás", „tilalom" stb.) alkalmazására,. a bejegyzése után kialakult vitákra — az ellenfél ugyanis a tilalmazó fél indokait megcáfolni s a prohibitát elutasíttatni igyekezett — a tábla erre vonatkozó döntésére („prohibitam stare" vagy „prohibitam non stare", „rejici"), a tilalom „megállása" esetén (vagy egyébként) most az ellenfél által bejelentett prohibitára, annak sorsára, a másodszori (cum onere) prohibitára s a mindkét fél részéről egyszerre bejegyzett prohibitára stb. Id. pl. Proc. tab. 4—11, 27, 57, 68, 77, 94, 98, 102, 103, 111, 112, 118, 119, 120, 122, 150, 287, 290, 330, 412, 477, 522, 622, 1460, 1579, 2252, 2310, 2378, 2450, 5083, 5086, 5090, 5095, 5133, 5159, 5162, 5163, 5165,. 5611, 7391. sz. — Táblai perekben a prohibita a per egész folyamán alkalmazható volt, de, mint láttuk, nem lehetett prohibeálni a levátát elmulasztó felperes vagy a comparitióra meg. nem jelenő alperes elmarasztalása ellen, s nem lehetett az ügy vitelének elhanyagolása miatt a per törlését kimondó ítélet (sentenria expunctoria) ellen sem. Utóbbira ld. pl. a 4—5165. sz. pert. (A prohibita az ügyvédszó visszavonásával is összekapcsolható volt: az előbbi „megakasztotta" az ítélet hatályát, az utóbbi módot adott az allegatio „másítására".) 74 A'felperes a pert (az 1729 :40. tc.-ben foglalt kivételes esetektől eltekintve) az eljárás kezdetétől a most tárgyalt allegatiós perszak végéig, az utolsó, definitív ítéletig, bármely fórumon bármikor letehette (ld. idézett te, továbbá Hármaskönyv II. r. 82. c. 22. §. és 83. c.„ vö. 1547 : 23. te). A depositio causae bírsága a kir. táblán 6 forint volt, ehhez járult az alperes