Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

278 Varga Endre tanácsterem előtti helyiségbe, az un. procuratoriába vonultak ki,

25 ahol a perfelvétel további formaságai lezajlottak.

26 Ide vitték ki ugyanis — előbb maguk a referensek, később az irattárukat kezelő jurátusok (un. archivariusaik) — a tábla ülésében már felolvasott levátákat az alperesek szólítása végett. A referens, illetőleg jurátus a pert „fennszóval kikiáltva" (ti. a levátát clara voce újból felolvasva) az alperest jelentkezésre szólította fel.

27 A kikiáltás, szólítás (proclamatio), az alperesnek a bíróság előtti megjelenésre való felhívása, a formalitásokhoz ragaszkodó eljárásnak korszakunkban is alkatrésze maradt.

28 25 1724. előtt, amikor a kir. curiának még állandó hivatali helyiségei nem voltak, a perek felvétele, sőt a felek vitája, érvelése is az ítélőmesterek szállásán folyt le, csak az ítélethozatal történt hivatalos helyen, a kir. tábla ülésében. 1724 után a két tábla működése rendszeressé vált, állandó épületet kaptak, s ezzel az említett régi szokás is nemsokára megszűnt. Ezután a perfelvétel, mint láttuk, a tábla ülésében, a felek perbeli vitáinak a perjegyzőkönyvekbe való bejegyzése pedig, mint látni fogjuk, az említett procuratorián, egy, a mondott (és hasonló) célokra kijelölt tágas hivatali helyiségben folyt le. — A procuratoriáról, rendeltetéséről s az ottani rendtartásról már az újjáalakulás utáni első 10—15 évből is vannak adatok, Id. pl. a kir. tábla 1732. jan. 21, febr. 23, 1735. szept. 17, 19, 22, 23, 1736. febr. 10, szept. 5, 1737. szept. 24. stb. üléseinek jegyzőkönyvében s a kir. tábla részére 1734. jan. 16-án III. Károly által kiadott (második) instructio 5. pontjában. Az utóbbit ld. Norm. 102. jelzet alatt. Ld. még Repraesentationes, I. k. 88—97, 360. 1. Ld. továbbá a kir. tábla 1733. ápr. 28. kelt, az uralkodóhoz intézett felterjesztésében. Kanc. lt. Litt. Tab. Reg. et Septemviral. 1733. 103. sz. (Ld. a 34—36. jegyzeteket is.) 28 Ld. pl. a kir. tábla 1790. máj. 5. ülésjegyzőkönyvének vonatkozó bejegyzését: „Az ülés elején a régi curiális praxis szerint az ügyvédek jelenlétében publikáltatott (ti. felolvastatott) Kornis ítélőmester által... pernek levátája ... E publikáció megtörténvén, az ügyvédek kiküldettek." Hasonló bejegyzés látható a kir. tábla 1824. dec. 18. ülésjegyzőkönyvében is: az ülés elején, a leváták után, „még az ügyvédek jelenlétében" tett a personaíis bizonyos közlést. 27 Ld. Regnic. lt. Deput. systematicor. operator. Lad. LLL. Fase. L. No. 6. füzet második részében, Sectio IX. §. 237., uo. Vegyes könyvek. Lad. NNN. 18—7. kötet 26. 1.; Kelemen— Czövek i. m. III. k. 119—120. 1.; Kövy: Elementa 658. 1.; Kassics, Ignatius: Directorium juratorum i. Tabulae Regiae Judiciariae notariorum. Pesthini, 1828. 296—297. L; Szlemenics: Közöns. polg. m. törvény IV. kv. 126. 1. — A curia 1724. évi újjászervezése után, amikor a kir. tábla apparátusa még kisebb volt, s nem állott rendelkezésre a jurátusok ingyen munkaerejének későbbi tömege, a proclamatiót is maguk a referensek — az ítélőmesterek (protonotariusok) —, esetleg helyettük valamely más bíró (assessor) végezték. Ld. pl. a kir. tábla 1732. jan. 14. és 1735. jan. 11. ülésjegyzőkönyvének idevágó bejegyzéseit. Az utóbbi szerint az ítélőmesterek távollétében, „quibus de consuetudine et praxi hujus Tabulae Judiciariae Regiae causarum proclamatio incumbit", 2 per „ad proclamandum" az egyik táblai assessornak adatott. — A jegyzőkönyvek szóhasználatának módosulása arra mutat, hogy ez a szokás a XVIII. század végén változott meg. Míg ugyanis 1785-ig a vonatkozó bejegyzések állandó formája: „levatae et proclamatae sunt causae... per protonotarium. . .", addig 1790-től a stereotíp kifejezés: „levatae sunt causae... referente protonotario...", itt tehát az ítélőmester proclamálásáról nincs szó, azt ugyanis már a jurátus végezte. Ld. a táblai ülésjegyzőkönyvek minden kötetében az ide vonatkozó nagyszámú bejegyzést. 28 A kikiáltás, szólítás tulajdonképpen kettős cselekmény volt: kezdődött a leváta felolvasásával, s ahhoz kapcsolódott a szorosabb értelemben vett — a Mohács előtti kort idéző — háromszori szólítás (trina proclamatio). VÖ. Frank, Ignatius: Principia juris civilis Hungarici. Pestini. 1839. II. k. 371—372. 1. A szólítás formája Szlemenics szerint az volt, hogy a proclamálást végző hatósági személy a leváta szavait (. . . napon ... bíróság előtt „felvétetett pere NN felperesnek NN alperes ellen") így folytatta: „annakokáért NN alperes úr előkiáltatik és megjelenésre hívattatik először — másodszor — harmadszor". Ld. Szlemenics: Közöns. polg. m. törvény IV. kv. 126. 1. Hasonló módon adja a szólítás szövegét Zsoldos is, ld. i. m. Törvénykezési rész 108. 1. A szólítás latin formája (a „Leváta est causa..." szavak, vagyis a leváta szövege után): „ideoque idem incattus proclamatur et ad comparendum vocatur primo, secundo, tertio". Ld. Kelemen—Czövek i. m. III. k. 119—120. 1. Kövy szerint (Elementa. 658. 1.) a kir. táblán a leváta a procuratoriában szükség esetén „első, másod és harmad