Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 277 ként, feljegyezte a perfelvétel napját, a felperes és alperes (vagy felperesek és alperesek) nevét, valamint a saját nevét s azt a tényt, hogy ő a pert felvette. Feljegyezte továbbá a levátához csatolt, említett mellékleteket: az (expeditortói visszakért) eredeti keresetlevelet vagy a perbehívó parancsot s az idézőlevél, illetőleg a parancs kikézbesítéséről kapott bizonyságlevelet. Végül, a bejegyzés befejezéseként, az alperes szólítását s a felperes részére igazság szolgáltatását kérte.

22 — Ezzel indult meg a perjegyzőkönyv folytatólagos írása, melynek szövege a további bejegyzésekkel s az első ívhez csatolt további ívekkel a per befejeződéséig gyakran több száz oldalra nőtt, s ezzel kezdődött el a mellékletek becsatolása, melyeknek száma olykor a jegyzőkönyv íveinek számát is felülmúlta. A benyújtott levátát (leváta-ívet és mellékleteit) az expeditor a kir. tábla üléstermébe küldte át. Ott a personalis, illetőleg az, aki a personalis távollétében a kir. tábla elnökségét ellátta, a közben összeült teljes ülés kezdetén az ügyiratot (a leváta-ív külzetére a napi dátumot rájegyezve, s az aktát mindjárt kiszignálva) a kijelölt referensnek adta át. A referens ezután ugyanott — a tanácsteremben, ahová a perfelvételre az ügyvédeket beengedték — az utóbbiak jelenlétében felolvasta a leváta szövegét, s ezzel a pert „felvételbe tette".

23 Ezt a protocollista a kir. tábla ülésjegyzőkönyvében is feljegyezte, a perfelvétel megtörténte tehát ily módon nyert megörökítést.

24 A leváták felolvasása után (egy-egy napra rendszerint több per felvétele volt kitűzve) az ülés első, nyilvános része véget ért, s megkezdődött a rendes, zárt ülés, az ügyvédek pedig a (1588-ból, Proc. octav. 183. sz.), a XVII. sz. második feléből s a XVIII. sz. első éveiből fennmaradt legrégibb curiai perekben viszont már lényegében kialakult perjegyzőkönyvek találhatók. Ld. a Proc. octav. állag periratait. 22 Ld. a korszakunkban felvett több ezer táblai (és fellebbezett) per jegyzőkönyveinek — mindig egyformán, a fentiek szerint készült — első lapjait s a ma is mellettük fekvő, említett mellékleteket. — Meg kell még jegyezni, hogy a felperesi ügyvéd a szóbanforgó bejegyzés végéhez — ahogy mindkét fél ügyvédje a per további folyamán más bejegyzéseinek végéhez is — gyakran „cum reservata", „reservat", „reservanda reservat" stb. szavakat vagy „r. r." szórövidítést fűz. Ezzel az ügyvédek a feudális perjog buktatói ellen akarnak védekezni: fenntartják maguknak a jogot minden, a továbbiak során szükségessé válható perbeli aktus megtételére. — Megemlítjük továbbá, hogy korszakunk elején a perfelvételnél mindkét fél ügyvédje — a perfüzetbe tett első bejegyzésében — konkrété szokott utalni a maga, ügyfelétől kapott megbízó („ügyvédvalló") levelére (litterae procuratoriae), ami arra vall, hogy ezeket még akkor ténylegesen felmutatták. Ld. pl. a Proc. tab. 4—35, 57, 65, 178, 179, 185, 194, 206, 220, 240, 249, 255, 290, 727, 1264, 2050. stb. sz. perek leváta-ívén az említett bejegyzések „cum nostris", „cum litteris... capituli. . . procuratoriis" stb. kifejezéseit. A XVIII. sz. közepéig az ilyen utalások kimentek a szokásból, ezután legfeljebb „cum sufficientibus procurator .. .", „legitimus advocatus" stb. kifejezések emlékeztetnek a régi gyakorlatra, majd ezek is eltűnnek. Ennek okára Zsoldos (i. m. Törvénykezési rész 103—104, 111—112. 1.) ad magyarázatot. Szerinte (t. Í. az ő korában már) a bíróság az ügyvédvalló levél „előmutatását magától nem kívánhatja", azt csak a perbeli ellenfél követelheti. Az ügyvédek azonban „egymáshoz azon kímélettel szoktak lenni, hogy ügyvédi vallást — kivévén a gyanús, vagy nagy megszorultsági eseteket" — egymástól igen „ritkán . . . kívánnak." 23 Ld. a már idézett Regnic. lt. Vegyes könyvek Lad. NNN. 18—7. kötet 32—33. lapját; ld. továbbá Kelemen—Ciövek i. m. III. k. 116. 1. 24 Ld. a kir. tábla teljesülési jegyzőkönyveinek a levátákról szóló bejegyzéseit, pl. az 1804. jan. 13, 18, 20, 26. stb., 1824. aug. 25, 26. stb., 1841. febr. 10. stb., 1846. jan. 15. stb., 1847. jan, 22, febr. 23, jún. 17, 18. stb. ülések jegyzőkönyveiben.