Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.
246 Fallenbüchl Zoltán éltek és — főként szolgálatuk kezdetén — nem tudtak háztulajdonhoz jutni. Valószínűleg ezért rendelte el II. Mátyás már 1618-ban, hogy Pozsony város adjon kényelmes szállást a kamara mindazon tagjainak, akiknek a városban nincs háza. 46 Pozsony polgárainak ez érthetően kevéssé tetszett, azonban a hivatal zavartalan ügymenete érdekében engedniök kellett a királyi kívánságnak. A pozsonyi belváros háztulajdonosainak 1620. évi jegyzékében 47 a kamara tisztviselői közül Partinger Gáspár, Kitonich János, Nagymihályi Ferenc és Peck Lipót, valamint Petheő László tanácsosok, Ebeczky Imre pénztáros, Zerdahelyi György lajstromozó szerepelnek. Feltűnnek olyanok is — illetve családjuk —, akiknek kamarai szolgálatáról nem sokkal későbbi időből van adat. így például pozsonyi belvárosi háztulajdonos volt Dobrasovszky Venceszláv későbbi lajstromozó; egy Bakich János, valószínűleg azonos az 1622-ben fizetéses gyakornokká kinevezett Bakich Jánossal. Talán az ugyancsak 1622-ben kinevezett Walticher Márkus anyja volt az a „relicta Waltingeriana", aki szintén szerepel az összeírásban. Pozsonyi háztulajdonos volt Armbruster János, valószínűleg Armbruster Pál kamarai számvevő és címzetes tanácsos fia, akit utoljára 1597ben említenek; 48 ő maga azonban nem szolgált a kamara belső hivatalnokainak sorában. Végül a házbirtokosok közt találjuk Andresicz Mátyás tanácsost is,, őt azonban 1620-ban már néhaiként említi az összeírás. Adataink szerint tehát a kamara tanácsosai közül a legtöbben, a kisebb tisztviselők közül azonban kevesen voltak háztulajdonosok. Súlyos problémát jelentett a lakáskérdés az utóbbiak számára, mert akinek nem sikerült családi kapcsolatok vagy esetleg egy pozsonyi háztulajdonos famíliába való beházasodás útján ezt a kérdést végérvényesen rendeznie, az arra szorult, hogy bérlakásban éljen. A bérlakás pedig nem volt olcsó és — kivált ínséges, háborús időben,. amikor a létfenntartási költségek emelkedtek — a hivatalnokok ezért is kértek seregestül pénzbeli jutalomadományt, gratialét, hogy legalább lakbérüket és táplálkozásuk költségeit fedezhessék. Minden bizonnyal ez is hozzájárult, hogy az írnokok, ha háztulajdonnal nem rendelkeztek, szívesen hagyták el Pozsonyt egyegy harmincadosi állásért, ahol lakásról a kamara gondoskodott számukra vagy legalábbis a lakás költségét könnyebben fedezhették. A későbbi időből sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan forrás, mint az említett 1620. évi összeírás, de azért feltehetjük, hogy az egész XVII. század folyamán korreláció volt a városbeli háztulajdon és a kamarán belüli karrierlehetőség között. Valószínű, hogy azok a hivatalnokok, akik a tanácsosságig emelkedhettek, háztulajdonosok voltak, vagy azzá lettek pályafutásuk során. A XVII. század folyamán a pozsonyi kamaránál szolgálatot teljesítő írnokok közül 73 irodatisztről és 81 számtisztről vannak adataink. Ez a két adat nemcsak azért érdekes, mert belőle a számvevőség nagyobb jelentőségére — vagy esetleg csak nagyobb fluktuációjára — lehet következtetni az irodával szemben,, hanem azért is, mert a két csoportra oszló 154 ember érvényesülési útja nem volt egészen egyforma. A 154 ismert alsóbb rangú tisztviselő közül az évszázad folyamán ugyanis csak hét érte el a tanácsosi rangot, s közülük csak egy, Senkviczy Mátyás, kezdte szolgálatát az irodában, a többiek a számvevőségről ke46 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 7. fol. 455. 47 Series Domuum... (OSzK Kézirattára), ld. 23. számú jegyzetet. 48 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 4. fol. 393.
