Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században 245 tiale", azaz segélyadomány jut a kamara tisztviselőinek.

37 Ugyanabban az évben rendelkezés biztosítja, hogy a kamara tagjai mentesek a katonai beszállásolás terhétől.

38 A nehézségek azonban nem akarnak szűnni, s már 1675-ben újabb segélyadományt kénytelenek juttatni a hivatalnokoknak.

39 1679-ben is „propter egenum statum", tisztviselőinek szűkös helyzete miatt, fizetésemelésről tárgyal a kamara tanácsa, ezt 1680 elején jóváhagyják ugyan, de levonásokat eszközölnek a számadásra kötelezettektől.

40 1685 áprilisában és 1688 novemberében ismét járulékokat és segélyeket kapnak az alsóbb rangú tisztviselők, másként a csak fizetésükre utalt hivatalnokok nem tudnának rendesen megélni a tulajdonképpeni fizetésből.

41 f Ez a háborús évek áremelkedéses időszakában nem csodálható. Még 1697 augusztusában is kapnak gratialét a kamara subaltern tisztviselői hasonló okokból.

42 y A fizetések összege gyakorlatilag az egész évszázad folyamán vagy egyáltalán nem, vagy csak alig változott; a tanácsosoké inkább emelkedett, az írnokoké ugyanannyi maradt. Találóan mondja egy 1712-ben kelt fizetésrendezési tervezet indoklása: „... Ennek a magyar kamarának a fizetései, ha összehasonlítjuk a többi császári és királyi hivatalok fizetéseivel, kétségtelenül nem állanak arányban azokkal és csak a régi boldogabb idők iránti tiszteletből maradtak meg. . Z'

43 Ez volt a helyzet a XVII. század végén, a török háborúk idején, a Rákóczi-szabadságharc előtt is. Nem kis gondot okozott a kamara tisztviselőinek a lakáskérdés, A nagyobbára vidéki nemesi kúriákból származó kamarai hivatalnokoknak Pozsonyban nem volt házuk, pedig a XVII. században a háztulajdon a városokban a tekintély alapjául szolgált. A munkakörüknél fogva a városhoz kötött hivatalnokok számára nemcsak munkájuk ellátása és a családalapítás előfeltétele volt a rendes lakás biztosítása, hanem tekintélyük is megkövetelte, hogy jobb lakáskörülmények közt éljenek, hiszen Pozsonyban a városi kézműves is többnyire a saját házában él. A királyi szolgálatban álló hivatalnokok lakáskérdése tehát nemcsak az ő magánügyük volt, hanem a kamara tekintélyének kérdése is, azaz közügy. A régebben Pozsonyban élő hivatalnokoknak is voltak úgy látszik ilyen problémái. Ernleitner Farkas számvevősegéd, aki 1613-ban halt el, a kamaraépület hátsó szárnyában lakott,

44 noha családjának egyik tagja, valószínűleg apja, Ernleitner Bálint, 1576 és 1599 közt kamarai tanácsosként szolgált, s az utóbbi évben 4000 forint összegű gratialét is kapott, de úgy látszik, mégsem volt háza, hanem szolgálati lakásban élt.

45 Még inkább égető lehetett ez a kérdés a vidékről származott tisztviselők számára, akik a nem nagy összegű fizetésből 37 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 15, fol. 112. 38 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 15, fol. 155. 39 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 16, fol. 87. 40 OL, MKL, Protocollum Cameralis Consilü 1678—1682. 259—260, 266, 271, 295, 309. pag. és Lib. Deb., Lib. 17. fol. 2,93. 41 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 18, fol. 197. és Lib. 19. fol. 670, valamint Protocollum Cameralis Consilü 1688—1690 pag. 2, 8, 24. 42 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 21, fol. 148, 275. 43 OL, MKL. Litterae ad Cameram Exaratae, 1712. év, 207. sz. 44 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 5. fol. 392. 45 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 5. fol. 31 és Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946, (névsorok).