Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

244 Fallenbüchl Zoltán Viszont 1669-ben, mint 1660-ban is, pozitív maradt a magyar államháztartás mérlege. Az 1675. év 53 097 forintos deficitje az ország szomorú katonai helyzetének folyománya: a költségek túlnyomóan erődítési célokat — a várak jókarba hozatalát — szolgálták. A kamara tisztviselői között, leszámítva a tanácsosokat, a nagyobb rész elsősorban fizetéséből élő hivatalnok volt. Státusukat II. Ferdinánd 1621. évi határozatai szabályozták.

30 A tanácsosok fizetése 400, az írnokoké 100 forint körül mozgott a XVII. század első felében; a többi tisztviselőé pedig ezek közt a határok között. Megélhetésük azonban a háborús időkben nem volt kellően biztosítva: fizetésükből a maguk és családjuk számára a legszükségesebbet is alig tudták megszerezni. Ezért már 1623. július 8-án határozat intézkedett arról, hogy segélyként „semel pro semper" (egyszersmindenkorra) 8 hónapi fizetés folyósítandó a tisztviselők részére.

31 1631-ben és 1632-ben a kamara, kivált a számvevőség hivatalnoki fizetéseinek újabb rendezésére került sor,

32 1635-ben pedig ismét kénytelenek foglalkozni az alsóbb hivatalnokok fizetésének ügyeivel.

33 Mindez nagyrészt újabb kinevezések kapcsán ment végbe, de észrevehetően az érdekeltek sürgetésének eredményeképp. Ezután egy ideig viszonylagos csend észlelhető a hivatalnokok fizetésrendezési kívánságai terén. Ügy látszik, a javadalmazással való elégedetlenség a kamara személyzeti telítettségével állt összefüggésben: olyankor vált különösen akuttá, ha évekig nem volt előlépési lehetőség. Pedig az adatokból úgy tűnik, hogy a hivatalnokokat nem a mindenkori üresedések, hanem az elvégzendő munkák munkaerőszükséglete szerint vették fel. Voltak időszakok, amikor egyszerre több tisztviselővel gyarapították a létszámot, olykor „substitutorio modo" (helyettesként), „supernumerarius" létszámfeletti alkalmazással is, máskor pedig a megürült állásokat nem töltötték be azonnal, hanem jóidéig vártak az alkalmazással és a kinevezéssel is. Alkalmazás és kinevezés egyébként nem jelentett egyet: az iroda és a számvevőség hivatalnokai egy ideig „tyro"-ként, gyakornokként szolgáltak, s csak azután nevezték ki őket, fizetéses írnokká. Ez volt a gyakorlat már az 1620-as években is; később, a század második felében accessistáknak nevezték a gyakornokokat. A nagyobb munkák idején felvettek olykor több gyakornokot is (pl. 1622-ben Bakitzot és Waltichert), ezek azután igyekeztek előrejutni a státusállásokba, majd a magasabb beosztásokba. Az előlépéseket és a fizetéseket királyi határozatok (benignae resolutiones) útján közölték az érdekeltekkel. Az 1650-es évektől gyakrabban kerül sor ilyen, sok hivatalnokot érintő határozathozatalra. 1655 októberében négy számvevőségi írnok: Csernyánszky, Haiszler, Széplaky és Vattay kap gratialét.

34 1661-ben ismét fizetésrendezés következik,

35 majd a nagy drágaság (caristia) miatt 1665 novemberében egy teljes évi fizetést engedélyeznek segélyként a hivatalnokoknak, ami az előző háborús évet követő ínséges időszak következménye.

36 1672-ben ismét „subsidium gra30 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 6. fol. 440, 443. 31 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 7. fol. 41. 32 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 8. fol. 73, 396, 487, 606, 626. . 33 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 8. fol. 951. 34 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 12, fol. 548. 35 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 13, fol. 216. 36 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 14, fol. 100.