Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században 243 házi pályára lépett, gyermekeit 2000 forintnyi gratialéval biztosíthatta, s ezt Icamarai szolgálatával érdemelte ki. 27 A Rutkay családnak is több tagja állott a kamara szolgálatában. A Csernyánszky és a Franckh családok megszakítatlan hivatali pályafutása a XVII. század második feléből áthúzódott a XVIII. századba. A később a számvevőség élére került Csernyánszky Ferencet, akit 1674ben neveztek ki számvevőségi írnokká, már megelőzte a számvevőségben Csernyánszky Miklós: utóbbiról 1655-től kezdve vannak adatok a kamara központjában: de ezt megelőzően már sassini harmincadellenőr volt, 1650 óta. Ennek apja vagy nagyapja lehetett az a Csernyánszky János, aki 1621-ben lett újhelyi harmincados. 28 A Franckh családnak is több tagja működött a kamara szolgálatában. A legkiválóbb, János, 1677-től a pénztáros bizalmi tisztét viselte, 1687 óta tanácsos volt. Rokonai közül Franckh Andrást 1679-ben nevezték ki számvevőségi írnokká, az ifjabb Franckh Jánost 1693-ban ugyancsak számvevőségi írnokká, az utóbbi 1696-ban átkerült az irodához. A kamarai tisztviselők fizetése nem okozott túlságos költséget a kincstárnak. A királyi jövedelmeknek körülbelül egytizede elégséges volt a kamara egész — kétségtelenül nem nagyszámú — hivatalnoki karának eltartására. Néhány évből ismeretesek az évi bevételeket és kiadásokat feltüntető pénztárkönyvek, lielyesebben pénztári jelentések. 29 Talán nem haszontalan, ha egy pillantást vetünk arra, hogy a XVII. század második felében mennyi volt az évi állami jövedelmek összege s ebből mennyit fordítottak a pénzügyigazgatás személyi költségeire. Régebbi történelmi munkákban gyakran kísért az a gondolat, hogy az államigazgatás, a tisztviselők eltartása nagyon nagy terhet jelentett az államra. Ez, legalábbis ebben a formában nem áll. A pozsonyi kamarának is inkább különleges kiadásai voltak nagyok. A harmincadhivatalok közvetlenül kezelték bevételüket, eltartották magukat; tulajdonképpen csak a többi hivatalnokot kellett a tényleges bevételből fizetni. Az arányt egy kis táblázat szemlélteti. A királyi jövedelmekből a kamara tisztviselőinek fizetésére forintösszegben (dénárok és garasok figyelmen kívül hagyásával) esett: 1660-ban 167 820 forint teljes jövedelemből 1662 5) 104 430 1666 » 69 646 1669 í) 91 594 1675 5) 148 648 1689 J) 162 330 15 630 frt, azaz 9°/o 13 065 „ 3> 12°/D 12 893 „ )> 19°/o 12 026 „ )> 13°/o 16 291 „ )> 11%> 16 606 „ >) 10% Mint látható, nem a tisztviselői kar mértéktelen fizetése okozta az államháztartás nehézségeit, hanem más kiadások. Például 1662-ben a nádor 19 530 forintot vett fel, egymagában többet, mint az egész kamarai tisztviselői kar fizetése. 1666-ban a nádor által felvett összeg csak 14 570 forint volt, viszont a király esküvőjének reprezentációs költségeire a „solutio aulica" 25 000 forintot emésztett fel. így nem csodálható, hogy a deficit 33 584 forintra rúgott. 27 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 17. fol. 512. *• OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 6. fol. 441. 29 OL, MKL, Liber (Regestrum) Perceptionis 1564—1757; 1660, 1662, 1666, 1669, 1675 és 1689 évek.
