Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

242 Faílenbüchl Zoltán zetű, többnyire kinevezés nélkül alkalmazott kassaiakkal. De a pozsonyi kamaránál sem mindig volt kinevezés: egy-egy hivatalnok évekig várt véglegesítésére. Mégis, úgy látszik, az állás nagyobb vonzereje tette: a pozsonyi pénzügyigazgatás hivatalnoki kara stabilabb volt, mint a kassaié. Figyelemreméltó a pozsonyi kamara hivatalnokainak viszonya a városi közigazgatáshoz. A Partinger család esete nem egyedülálló. A század második feléből is ismertek a kamaránál és a városi önkormányzatban egyaránt szereplő családok, mint pl. a Thamásfalvay, Liebhardt, Baan. Az 1668-ban alszámadásmesterként elhalt Thamásfalvay István hasonló nevű rokona 1679ben városi jegyző, 1680-ban pedig városi tanácsos volt. A Guberniumnál, majd a kamaránál 1684-től számvevőségi írnokként szolgált Liebhardt György apja lehetett az a Liebhardt György, akit 1660-ban és 1666-ban Pozsony polgármestereként említenek. Az a Baan András, aki 1662-ben polgármester, 1669ben pedig városbírói tisztet viselt, aligha más, mint az 1689 óta a kamaránál alkalmazott Baan Ferenc irodatiszt apja. A kamaránál jól ismert Pakay Benedek 1673/4-ben a pozsonyi városbírói hivatalt viselte. Öt ugyanitt 1675/76ban Vattay István követte; 1677-ben Hangossy András volt a város polgármestere. A két előbbi 1671-ben egyszerre került be a városi tanácsba.

26 Mind- ezek a kapcsolatok arra mutatnak, hogy városi igazgatás és kamarai szolgálat sokszor ugyanazon családokból kapta embereit, nemegyszer ugyanazok a személyek töltöttek be majd itt, majd ott állást. Különösen az 1670-es és 1680-as években találni gyakrabban olyan neveket a városi vezetőségben melyek a kamaránál is »ismertek, s ez aligha véletlen. Megválasztatásukban bizonyára érvényesült a királyi hatalom egyre erősödő irányító tendenciája is, akár közvetlen, akár közvetett formában. Alkalmasint fordított folyamat ez, mint a század elején Partinger esetében, aki a város éléről emelkedett a kamarába. Általában a magyar kamara tisztviselői karát nem csak a stabilitás és a bosszú működési idő jellemzi, hanem a nemzedékeken keresztül való szolgálat is. Ez ebben az időben egyetemes európai jelenség ugyan, de a pozsonyi kamaránál a XVII. században sokkal inkább elterjedt, mint a szepesinél. Több család, részben egyidejűen, részben egymást követően több taggal is képviselve van a hivatalnoki karban. így Angrányi Tamás, aki előbb postamester, majd pozsonyi harmincados, végül 1667-ben kamarai számvevő volt, behozta a hivatalba 1672-ben Angrányi Ádámot, valószínűleg a fiát. Thamásfalvay István 1646 Óta szolgált az irodánál, 1665-ben alszámvevő lett, egy másik Thamásfalvay István írnok az irodánál 1672-ben; Thamásfalvay Imre pedig 1685-ben került a számvevőséghez. A Pongrácz családból hárman: András, Miklós és Zsigmond szolgáltak körülbelül egyidejűleg az 1660-as években a kamaránál. Vattay Lukács — 1641-ben lett pénztáros —, szintén elhelyezte a hivatalnál 1651-ben István nevű hozzátartozóját. Korábban Ordódy Gáspár, aki huszonkét éven át, 1620-tól 1642-ig volt tanácsos, alapított kamarai dinasztiát: 1628-ban került családjának Imre nevű tagja a kamarához, s végighaladva a hierarchia lépcsőin, 1656-tól 1666-ban bekövetkezett haláláig viselt tényleges tanácsosi tisztet. Ordódy Ferenc, aki 1669-ben kezdte szolgálatát az irodánál, altitkárságig vitte; alighanem már a harmadik nemzedék volt a kamara szolgálatában. Amikor 1681-ben az egy26 Rakovszky S. i. m., 47—53. 1.