Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században 241 regionális erőket igyekezett munkájába bevonni, szolgálatába állítani, egyfajta kölcsönös megegyezéssel királyi hatalom és helyi vezetőelem között. Ez nem efemer jelenség volt csupán, hanem tartós törekvés; ezt látszik bizonyítani az is, hogy 1660-ban a család másik tagja, Partinger Mihály szintén kamarai tanácsos lett. Ennek a Partingernek városi szereplésére vonatkozóan nincsenek adatok, csupán annyi ismeretes, hogy más kamarai tisztviselőkkel és megyei urakkal együtt 1667-ben résztvett a 41 főnyi megyei rendfenntartó lovascsapat kiállításában. 25 A pozsonyi kamara hivatalnokságának zöme azonban nem polgári, hanem nemesi eredetű volt, a XVII. század folyamán, s e magyar nemesi származású réteg rokoni kapcsolatai határozták meg elsősorban a kamara személyzeti oszszetételét. A hivatalnokok egymás közti rokoni kapcsolata természetesen nemcsak úgy hatott a kamara hivatalnokságának összetételére, hogy a rokoni összeköttetés szerepet játszott az állások betöltésénél. Méginkább hatott olyan módon, hogy a hivatalhoz került tisztviselők előbb-utóbb rokonságba kerültek egymással. Ezt a „patriarkális" hivatalnokságot az abszolutizmus személyzeti politikája a század végén — legalábbis a felső állásokban — háttérbe szorította; a vezető állásokba nagyrészt idegenek kerültek, és így egyfelől megnehezült az érvényesülés a régi hivatalnokok számára, másfelől meglazult a társadalmi kapcsolat az alsóbb állásokban dolgozó irodai és számvevőségi munkát végző tisztviselők meg a tanácsosok közt. A tanácsosok hovatovább teljesen elkülönültek az adminisztratív hivatalnokoktól. Ha szövődnek is rokoni szálak a tanácsosok családjain belül s hasonló kapcsolatok intenzívek az adminisztratív hivatalnokságon belül, a kétféle rokonsági kör alig van egymással kapcsolatban. A tanácsosi állás társadalmi jelentésváltozáson megy át: a század első felében legfeljebb kivételként találni egy főrangú kamarai tanácsost; a consiliariusok nagyrészt a középnemesség köreiből származnak: Hosszutóthy, Pethe, Kerekes, Ordódy, Szentkereszty, Ebeczky, Dubniczay, Pispeky, Lippay, Majthényi, Szombathelyi, Vattay a jellegzetes, dominánsan szereplő nevek. A század vége felé az abszolutizmus erősödésével egyre több a főrangú — gróf Lippay (apja, Lippay Gáspár kamarai tanácsos 1645-ben lett báró), báró Sbarra, báró Szuny ogh, báró Hirschberg, gróf Volckra stb. — s ezek részben idegenek, részint új főnemesek is. Az előbb egységesebb arculatú társadalmi réteg, a hivatalnokság tehát széthasad: egy az udvar felé nyitott felső csoportra és egy másikra, amelyet a tulajdonképpeni hivatali munkára tartanak. A kamaránál a XVII. század folyamán a tartós szolgálat volt jellemző: a kamarai tisztviselők nemigen változtatták állásukat. Legtöbben holtukig viselték hivatalukat, legfeljebb a kamara központjából kerültek el a harmincadhivatalokhoz, de megmaradtak a pénzügyigazgatási szervezet keretében. A szolgálat élethosszig tartott. Míg Kassán a szepesi kamarát a fizetés csekélysége miatt nem egy hivatalnok hagyta el, Pozsonyról ilyen adatunk nincs, noha a fizetések ott sem voltak sokkal jobbak, de úgy látszik nagyobb volt a megbecsültetés: mindenesetre a pozsonyi hivatalnokok nagyrésze a király által kinevezett, státusban lévő tisztviselő volt — szemben a jobbára bizonytalan hely25 Pozsony vármegye jegyzőkönyvei az 1650—1657 és 1665—1671. évekből. Közzétette Áldásy Antal Bp. 1905. (Tört. Tár 1905. évf. klny.) 40. 1.
