Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században 237 Bécs ostromának kezdete előtt szakad meg a jegyzőkönyv: a kamara, úgy látszik, az utolsó napokig fungált.

11 Nem tudjuk, mi lett Bécs ostromakor a kamarai tisztviselők egyéni sorsa: bár a jegyzőkönyvek és az ügymenet folyamatossága csak évek múlva bizonyítható, ez nem jelenti azt, mintha a kamara személyi veszteségei nagyok lettek volna; a legtöbb hivatalnok működéséről 1684-ből és a későbbi évekből is vannak adatok. Személyi vonatkozásban, úgy tűnik, nincs törés a kamara folytonosságában. De funkcióját tekintve mégis jelentős a változás. A felszabadító háború megindulásával a közérdek és a háborús erőfeszítés fokozásának köntöse alatt erősödik az abszolutizmus, amely most nagy seregek fegyveres erejére támaszkodhatik, a töröktől megszabadított területek reinkorporálása a magyar kamara hatáskörébe azonban elmarad, azokra az udvari kamara teszi rá a kezét. Ez közvetve a pozsonyi kamara helyzetének gyengülésével jár együtt, oda most már szinte tömegesen árad az abszolútizmust szolgáló, udvari kamara által javasolt tanácsosok serege. Különösen 1690 után nevez ki Lipót király sok idegen tanácsost a magyar kamarához. Legtöbbjük — a karinthiai Tallheim, az isztriai Venier, a bécsi Schadt, a luxemburgi Messin — jó képzettségű, több nyelvet beszélő ember.

13 Egyesek közülük, mint Venier, katonai szolgálat után kerültek a kamarához, sok tapasztalattal gazdagon, de teljesen az udvari kamara intencióit képviselik és az abszolutista kormányzat célkitűzéseinek letéteményesei, akik a magyar' alkotmányosság szempontjaira nincsenek olyan tekintettel, mint a régebbi magyar tanácsosok voltak. Az újonnan kinevezett magyar származású consiliariusok, — így a pozsonyi születésű Bornemissza János, vagy Rátkay István — nem maradnak el mögöttük képzettségben, de kisebbségbe szorulnak, s inkább tanácsadó, mintsem kezdeményező szerepet töltenek be a többségi és aktívabb «idegen elemmel szemben, amely Kollonics szellemében igyekszik nemcsak az ország pénzügyigazgatását, hanem egész gazdasági életét is átszervezni. A tanácsosi kar ekkor a „legmagyartalanabb", az alsóbb állásokban viszont a magyarok dominálnak: Tamásfalvay, Keresztessy, Török, Pongrácz, Horváth, Étey, Rimaszombathy, Pakay. Közép- és kisnemesi családok sarjai dolgoznak az irodában és a számvevőségen. Ilyen állapotban találja a pozsonyi kamarát —• mely büszkén viselte több, mint másfélszázada a „magyar kamara" nevet — II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kitörése. A tisztviselők származáshelyének vizsgálatára vonatkozólag néhány biztos adattal rendelkezünk: Partinger Gáspár tanácsosról és Enczenweiss György fogalmazóról majdnem biztosan mondhatjuk, hogy pozsonyi származásúak voltak; Hosszútóthy István Vas megyei eredete ismert, s Bakits írnok Pozsony megyei származása is valószínűsíthető, — egyébként azonban a század első felének hivatalnokairól csak indirekt módszerrel következtethetjük ki, honnan eredtek. Mivel a vizsgált korszakban a nemesség jobbára birtokairól vette nevét, már pedig a kamara hivatalnokainak, legalábbis a magyar származású11 OL, MKL, Protocollum Cameraiis Consilii Tom. 1682— 1683.pag. 164, 221, 226, 228,. 229, 231, 233. n Conceptus informationis Camerae Hungaricae de individuis suis ... Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Kaprinay-gyűjtemény, 7. köt. 9. irat.