Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

236 Fallenbüchl Zoltán udvari kamara embereit behozzák? Esetleg a két kamara szorosabb koordinációját óhajtották így elérni? Az is lehet, hogy csak kedvező rangsort kívántak az újonnan kinevezettek számára ily módon biztosítani. Az azonban bizonyos, hogy a kettős kinevezések rendszere a pozsonyi kamara erősen magyar, nemesi-rendi szellemtől áthatott tanácsának fellazítását szolgálta, vagy legalábbis eredményezte. Közvetett nyomás volt ez a magyar pénzügyigazgatás központi hagyományát őrző Pozsonyra. Érdekes az összefüggés a kamara és az 1673—1674-ben felállított kormányzósági hivatal, a Gubernium személyzeti ügyei közt. Ez a hivatal Magyarország államigazgatását volt hivatva intézni: ülnökei közt foglalt helyet Kolíonics Lipót, a magyar kamara elnöke is. így magyarázható, hogy irodai személyzete részben a pozsonyi kamara tisztviselőiből került ki. Így Gyungel György e hivatal magyar lajstromozója előbb a kamaránál volt számvevőségi írnok; a Gubernium feloszlása után, 1681-ben óvári harmincadellenőr lett, tehát visszakerült a magyar kamara hivatalnoki karába; Kuttik János György, a Gubernium magyar kiadója, (expeditora) akinek korábbi pályafutásáról nem tudunk, a feloszlatás után magyar kamarai fogalmazó lett, majd az óvári harmincadhoz került; Biedermass Zsigmond, a Gubernium német kiadója kamarai altitkári állást nyert, de aztán csakhamar lemondott; Liebhardt György — talán az 1660/6l-ben pozsonyi városbírói tisztet viselt Liebhardt György hozzátartozója, — a Gubernium magyar irnoka, a feloszlatás ugyan ugyancsak a kamaránál lett számvevőségi írnok. A Gubernium tíz főnyi tisztviselői karának jelentékeny részét tehát a magyar kamara vette át. A Gubernium megszűnése után látott napvilágot az a királyi határozat, amely 1682 május 20-án a magyar kamarának az udvari kamarától való függetlenségét jobban hangsúlyozza.

10 Bizonyára az 1681. évi soproni országgyűlés hatására történt a határozat kiadása. De csupán időleges megtorpanást jelentett az abszolútizmus számára, nem törekvéseinek feladását. Az .1683-as év a pozsonyi kamarára is súlyos nehézségek éve volt. Hiába írta az esztendő elején a jegyzőkönyv kezdetére a tanácsülés! protocollum vezetője: „Quod bonum, foelix, faustum fortunatumque sit Reipublicae Camerali", a sorscsapások a kamarát sem kerülték el. Pénzügyigazgatási tevékenységének a török közeledése különös fontosságot kölcsönzött. A hiányosan vezetett jegyzőkönyv a tanúja annak a lázas izgalomnak, amely akkor az egész országot, így a kamarát is hatalmába kerítette. A nyugtalanító jelek sokasodtak: május 25-én a pozsonyi főpostamester és más postamesterek a kamara tanácsán keresztül üzenték meg a lotharingiai hercegnek: a rendkívüli postai szállításokkal úgy meg vannak terhelve, hogy funkcióikat nem tudják teljesíteni. Június 5-én a kamara tanácsa elrendelte, hogy Csejte várának megerősítésére a Nagyszombatban tartózkodó architectust, hadmérnököt hívják át; különösen élénk volt a kapcsolat június folyamán s csejtei uradalom provizorával és Sirchicz Gáspárral, a kiváló trencséni harmincadossal. A június 22-i ülésen a kamara kénytelen bevallani, hogy „jövedelmeinek meddősége miatt képtelen Pozsony várának megerősítésére a költségeket előteremteni" — mégis teljesíti kötelességét. Az utolsó bejegyzés június 28-áról kelt: kérik Sirchich Gáspárt, hogy az árvái uradalom jövedelmeit küldje le Pozsonyba. Két héttel 10 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 17. fol. 524.