Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.
Mikrofilm publikáció 191 Formális mennyiségi korlátozás, amikor a levéltár egyáltalában nem járul hozzá ahhoz, hogy nagyobb levéltári egység (fond, állag, sorozat) teljes anyagáról készüljön mikrofilm. Az ilyen korlátozás két motívumra vezethető vissza. Az egyik teljesen technikai jellegű, amikor a levéltár nem tudja biztosítani a mikrofilmezendő iratanyag finom rendezését és jegyzékelését. — Ha a megrendelő a filmezés érdekében elengedhetetlenül szükséges rendezési és jegyzékelési munkák költségeit hajlandó fedezni, úgy a nagyobb levéltári egységek teljes anyagának mikrofilmezése elől kell hárulniuk az akadályoknak. 26 A másik motívum a fentebb ismertetett meggondolások valamelyikéből ered, s mereven elutasít minden olyan kérést, amely nagyobb volumenű levéltári anyag mikrofilmezésére irányul. 27 Sem a liberalizálás, sem a mikrofilmezés kérdéseivel foglalkozó bizottság nem tudott egyetérteni a nagyobb levéltári egységek teljes anyagárnak mikrofilmezését megtagadó állásponttal, s az az ajánlás került a kongresszus elé, hogy ezek a levéltárigazgatóságok enyhítsék álláspontjukat legalább olyan mértékben, hogy az ilyen kéréseket egyenként vizsgálják meg s a tudományosan indokoltakat teljesítsék. Tudományos jellegű mennyiségi korlátozás esete forog fenn akkor, ha a levéltár a nagy mennyiségű mikrofilmezési kérésnek csak pontosan meghatározott tudományos cél érdekében hajlandó eleget tenni. Éppen az Egyesült Államokban elterjedt mikrofilm publikációk sikere mutatja, hogy egyetemek, kutatási központok milyen nagy hasznát veszik nagyobb levéltári egységek mikrofilmjének. Egyes — főleg európai — levéltárak nem nézik jó szemmel az ilyen „párhuzamos" levéltárak keletkezését. A kutatás liberalizálásával foglalkozó munkacsoport valószínűnek tartotta, hogy számos levéltárigazgatóság hajlandó volna közreműködni egyetemi mikrofilmtárak létrehozásában abban az esetben, ha kereskedelmi jellegű megrendelések helyett társulási szerződésre kapna felhívást. Ez esetben ezek a levéltárigazgatóságok közreműködhetnének az egyetemek mikrofilmezési terveinek kidolgozásában és ezeket koordinálni lehetne a levéltári mikrofilmezési és egyéb tervekkel, s biztosítani lehetne, hogy a filmek felhasználásával készült mű egy példánya a levéltár könyvtárába kerüljön. A munkacsoport ezt a megoldást ajánlotta is a jelenleg fennálló nehézségek enyhítésére. Vannak levéltárak, amelyek azt az álláspontot képviselik, hogy a levéltár által készített és nem publikált segédletek nem vehetők mikrofilmre. A munkacsoport helyesen határozott, amikor nyomatékosan ajánlotta az egyébként kutatási korlátozások alá nem eső levéltári anyag segédleteinek filmezhetőségét, mert a filmezés egyaránt hasznos lehet a levéltár és a kutató részére. A munkacsoport egyetért olyan segédletek filmezési tilalmával, amelyek rendszerint még az irattárban készültek, s nincsenek összhangban az iratanyaggal (az iratok egy része nem került levéltárba, időközben selejtezték, azóta megváltozott a 126 Az utóbbi években a Magyar Országos Levéltár végzett néhány olyan filmezést, amelynél a megrendelő megfizette az iratanyag rendezését is. 27 50 levéltári intézmény közül 13 azt válaszolta, hogy nem hajlandó teljes nagyobb levéltári egységről mikrofilmet készíteni. Ezek: Fiji szigetek, Finnország, Görögország, Kamerun, Nagy-Britannia (Scottish Record Office), Német Szövetségi Köztársaság (Geheimes Staatsarchiv), Norvégia, Rhodézia, Spanyolország, Szenegál, Törökország és a Vatikán. (Leisinger: Report 29.)
